Szurik

Tegnap megkaptuk az 5. szurit és megvolt a 2. vérvétel is. Már nagyon rutinosak vagyunk. Kicsi Gergőm egyre jobban viseli illetve rájöttem a trükkre, hogy ha nem látja amikor szúrják, akkor már csak akkor sír amikor kihúzzák a tűt. Így igyekszem bolondozni meg úgy behajolni a feje elé hogy csak engem lásson. A szurikat felváltva kapja a combijába, mindig a másikba de már tele van szúrásnyomokkal mindkettő. Arról nem is beszélve, hogy akkora tűvel adják, és jó mélyre be is nyomják a combjába.
A vérvételek sem egyszerűek, az elsőnél együtt sírtunk közben. Tegnap hál'istennek nem nekem kellett fognom, én csak simogattam az arcát meg beszéltem hozzá, egy nővérke ölében ült és egy másik nővér meg szúrta. Ez most ügyesebb volt mint az első meg kevesebb vér is kellett, csak egy kémcsőnyi. Igazából a végére már nem is sírt, pedig még benne volt a kezében a tű. Persze ez is giga méretű volt.
Utána még kb egy órát kellett várnunk a dokira, én már alig bírtam, a karom is majd leszakadt, de Gergő egy hős volt.
Megvan a műtét időpontja, szeptember 16. :(