136. fejezet - Szonyó 3 hónapos!

Három hónap. Egyik részről az örökkévalóság - hányás, hasfájás, rengeteg sírás, nem alvás, féltékenység, cumizavar, és ezerféle trükk ennek megoldására. A másik részről pedig hihetetlen, hogy ez is milyen gyorsan eltelt. Igen, most már ki merem jelenteni, hogy megoldottuk a cumizavart is. Persze a vége a tejmennyiség megcsappanása lett, így vettem tejserkentő teát meg napközben időnként fejek pluszban. Talán azt is mondhatom már hogy a hasfájás is kezd rendes mederbe terelődni, bár még mindig adagolom egész nap a Gripe Watert, de már nagyon nagyon ritka a sírás. Persze a szélcső továbbra is a reggeli szertartásunk része, de már sokszor csak ez az egy alkalom hogy használjuk.
És akkor néhány adat a kisasszonyról:
Hossz: 60cm (a doki szerint aki szerintem elmérte mert már sok 62es ruha igencsak feszül)
Súly: 5850g
Ha így halad, olyan lesz mint Gergőke volt, igencsak pufi :)
Egyébként borzasztóan érdeklődő, nyitott, sokszor rácsodálkozom, mert Gergő inkább az a csendes szemlélődő és nem nagyon izgatom magam semmin típus volt. Szonja rengeteget mosolyog, szerintem most kompenzál az első másfél-két hónap rengeteg sírásáért. Szegénykémre rá is fér. Emlékszem külön fel tűnt és meg is jegyeztem magamnak az első olyan napot, amikor egyáltalán nem sírt. Remélem most már egyre kevesebb lesz a sírós napok száma, mert egyelőre azt kell gondolnom, hogy korai életcéljának azt tűzte ki, hogy bepótolja Gergőke minikorában el nem sírt könnyeit. De így a végére inkább néhány igazán vidám kép és egy videó, mondhatjuk talán hogy ez az első közös játék Gergővel:

135. fejezet - Mikulás

Megjött a gyerekek Mikulása. Dogmának az 5., Gergőnek a második, és Szonjának pedig az első. Mindenki kapott valami apróságot, de az édességet igyekeztünk elkerülni. Előző mondatomat megcáfolva Gergőkének meghozta élete első túró rudiját, nagyon ízlett neki!! Illetve megjött egy kései névnapi ajándék is, a CSÚSZDA! Nagy nagy sikere volt!

134. fejezet - buli, képek

Gergő első névnapi bulija két részletben zajlott. Először az apai nagyszülők köszöntötték.

A második felvonás az család többi része volt. Borzasztóan élvezte, rengeteget játszottak a lányokkal, ki is maradt a délutáni alvás aminek következtében mikor elvonult a vendégsereg, ő teljesen leeresztett és hatalmas sírásba torkollt minden, nem is nyugodott le csak mikor már bent ült egy kád vízben.

133. fejezet - Pucor 21 hónapos

Ismét egy hogy repül az idő kezdetű bejegyzés :) De tényleg nagyon repül. Gergőke már 21 hónapos, pedig még csak most bújt ki! (na jó közben kibújt Szonyó is) :D
Itt egy rövid kis bemutató a tudományok nagy részéről:
pl: imád olvasni, vagyis inkább lapozni, imádja kapcsolgatni a lámpát, tologatni a babakocsit ha benne van Szonja ha nincs. A favorit az autó, és a testrészek mutogatása. Majd bemutatja azt is hogy hogy eteti meg Dogmát eszik felkiáltással.És a vége felé szépen elköszön, még kérni sem kell rá :)

132. fejezet - sztrájkot hirdettünk

Tegnap kétségbeesésemben már beszéltem egy lll szoptatási tanácsadóval, arra jutottunk hogy cumizavaros szegény Szonyó. Most meg lett vonva tőle minden ilyen, persze az elalvásnál volt is nagy üvöltés, szegénykém. Viszont éjjel jól ment a szopi, reggel megint üvöltött, de valahogy sikerült megnyugtatni és úgy átvertem szegénykémet így sikerült megint cicizni. Méghozzá úgy hogy a combomon feküdt keresztben rázogattam, közben bedugtam a kisujjamat a szájába, elkezdte szívni ezerrel, majd gyorsan kihúztam és betoltam cicit a helyére. Először persze nem ment de már másodjára igen és így jól tele ette magát, nagyon éhes volt már. Aztán délelőtt is sikerült így megszoptatni pedig nem is aludt közben!! Jaj nagyon reménykedem hogy vissza tudunk állni, a tanácsadó azt mondta hogy kitartás kell hozzá és hogy el tarthat azért néhány napig. De nagyon reménykedem, pláne hogy fejni abszolút nincs időm a két gyerek mellett. Tegnap másból sem állt a nap csak fejtem, majd megitattam vele, majd újrafejtem és mire megvolt már megint kérte......Mert fejni jóval kevesebbet tudok mint amit kiszívna vagy mai igazán elég lenne.

Eltelt 3 nap, még mindig szívunk de azért egy fokkal talán már jobb. Valaki kérdezte, nem, nem éheztetem a gyereket, sőt kicsit előbb is etetem mint megéhezik, mert ha már türelmetlen akkor tuti nem megy. A szoptatós tanácsadó mondott több tippet hogy próbáljam szoptatni. Éjjel félálomban jól megy szerencsére, ezzel nincs gond, éjjel kétszer szopik, nappal meg ha még elkapom mielőtt felébred igazán akkor megszoptatom. Ha már elkéstem, akkor a tanács az volt hogy a lefejt tejet fecskendőből a szájába úgy hogy közben szopja az én ujjamat és az ujjam mellett becsempészni a fecskendő végét a szájába. Mivel sajnos viszont fejni nincs időm, ha fecskendő akkor abban tápszer van sajnos. Ami továbbra is működik az, hogy bekapja a ujjamat, szopizza egy kicsit majd gyorsan kihúztam és a helyére be a cicit. Ez van hogy csak 4-5 próbálkozásra sikerül de azért többnyire beválik. Most délután meg a bociboci tarka végtelenített változatát énekeltem közben ment a hajszárító én függőlegesen rázogattam, majd lecsúsztattam annyira hogy szemben legyen a cicimmel és valahogy bevarázsoltam a szájába. Mire végeztünk majd leszakadt a hátam meg a karom, de elaludt....
Nem tudom meddig tart ez még és én meddig bírom, mikor fogok én is sztrájkot hirdetni....

131. fejezet - a nagytestvérek

A két nagytestvér nagy fiú közös tudománya :D

130.fejezet - 2 hónapos a kisasszony!

Igazából tegnap töltötte a 2 hónapot, a hajnal 6 körüli szopinál mondtam is neki hogy két hónapja ilyenkor már nagyon igyekezett kifelé, de mivel ma voltunk a két hónapos oltáson meg méreckedésen, mára halasztottam a bejegyzést.

Szonja: 5360g és 58,5cm. Bár szerintem hosszabb, mert az 56-os ruhák már nagyon nagyon nem jönnek rá. Le is mértük, és az itthoni mérés alapján, pedig a lábát ki sem nyújtottuk, 60cm. Megkaptuk az első oltást is, persze volt sírás de hamar megnyugodott. A doktornő megdicsérte, hogy milyen szépen tartja a fejét mikor felhúzta a kezénél fogva.


Gergő: 12,4kg és 88cm A súlya tuti ennyi mert majd megszakadok alatta. Ő is kapott oltást, a 18 hónaposat, kicsit megkésve. Egy kis sírás után Gergő is hamar megnyugodott, bár azért most itthon eléggé nyűgös, a cumit nem is adja oda :S

Még hátra van Szonjának a csípőszűrés de a héten már nem vállalom be, majd a jövő héten ha Péter vigyáz Gergőre, mi elmegyünk.

129. fejezet - Gergőkém beteg!

Életünkben először Gergőke beteg! ok persze egyszer már volt, még a műtét előtt, de akkor nem látszott hogy beteg lenne csak büdi volt a pisije mert baci volt benne, de minden egyéb rendben látszónak tűnt.
Most pedig lázasan ébredt a délutáni alvásból. Nagyon nyűgös volt, sírdogált én meg elég melegnek éreztem és megmértem a lázát. Rossz volt látni ahogy egyfolytában emelkedik, végül 38,2nél állt meg. Egyelőre... Egy kis mese nézés narancs ivás és összebújás után újra elaludt.....

Kissé megkésve, tegnap kapta meg a 18hós oltás, biztos ez okozhatta, vagy nem. Szegényt nagyon leverte a láz, feküdni nem akart de egyfolytában nyűgös volt, sírdogált, a cumit meg a vízilovat ki nem adta a szájából-kezéből. Éjszaka viszonylag jól aludt viszont lázas volt végig. Nem akartam adni lázcsillapítót, mert a lázzal dolgozik jól a szervezete a vírusok bacik ellen. Másnap is egész délelőtt csak szenvedtünk, nem volt jó még a sem, végül is adtunk neki Nurofent. A láz összesen 2,5 napig tartott, a legmagasabb 38,9 volt. A fennmaradó időt már gyógyszerrel vészeltük át, minden egyéb tünet nélkül, sőt még vendégségben is jártunk. Arra is gondoltam hogy hátha ez a rettegett 3 napos láz de elmúltával a kiütések nem jöttek. Végül nézettem egy pisit a dokival, hátha ne adj isten a vese a ludas de szerencsére az is rendben volt. 

128. fejezet - ismét szívás

Eddig ahányszor leírtam hogy végre javulnak az éjszakák illetve egyáltalán a pocak fájás, Szonyó mindig rám cáfolt! Persze most is. És amikor az ember azt hiszi ennél rosszabb már nem lehet hát persze arról is bebizonyosodik hogy dehogynem!

Hajnalban háromnegyed 5-kor ébredtünk, megint a hasa fájt, nem volt sírás, de nyögött, nyöszörgött úgyhogy az alvásnak lőttek. Aztán a szélcső segítségével jött minden, meg is könnyebbült tőle, nappal többször is aludt, de mivel Nem egy időben aludtak Gergővel így én nem tudtam betársulni. A nap előre haladtával viszont megint egyre nehezebb volt, általában du. 6-7 körül kezdődik, hogy már csak a kezemben van csak ott jó neki, abból is inkább az a verzió, mikor járkálok vele.EZ persze külön rossz, hiszen ilyenkor este igényel(ne) jobban Gergőke is, meg persze itt a vacsora a fürdetés pizsama majd altatás. Sajnos az utóbbi időben, pontosabban Szónyó óta szinte teljesen kimaradok ezekből :( Szóval indult megint a szenvedés, ami egy idő után éktelen sírásba ment át, úgy kb. este 10-11-től. Nagy nehezen sikerült megnyugtatni de elaludni nem tudott megint csak nyögött nyöszörgött, valami nyűg egyfolytában volt, én meg kezdtem a kiborulás szélére kerülni, majd át is billentem úgyhogy egy idő után versenyt sírtam a gyerekkel, és emlegettem mindenki fel és lemenőjét. Végül Péter megkegyelmezett és hajnali 4kor feljött, gondolom az éktelen lármánkra és leküldött aludni. Tudom szörnyű még a gondolat is, de lent simogattam az alvó Gergőke kezét és sírtam hogy én őt akarom.....
Hát az vesse rám az első követ aki 24 óra nem alvás után megmaradt volna úrinőnek meg mintaanyának. 

127. fejezet - az "Első" dolgok

Az első beszéd - az első játék - az első mosolyok egyike

126. fejezet - kaland az élet

Gergőke borzasztóan sokat fejlődött az elmúlt időszakban. Olyan furcsa látni hogy már nem kisbaba hanem egy igazi kisfiú :) Alig 4 hónapja voltunk nyaralni, akkor még négykézlábazott és olyan kicsi volt. Most meg már futni tanul és az egész gyerek megváltozott, csibész kisfiú lett, és nagyot nyúlt és egy sózsák lett, már 12 kiló! És elkezdett beszélni is. Na ó egy kicsit túlzok most de már mond néhány dolgot, sok mindent csak egyszer és többet nem is de vannak állandó szavak is amiket fixen használ: pl kösz, tessz(tessék), apa, autó, ott, ottisz (ott is) stb. És fegyvert szerel

És már egy csomó mindent egyedül eszik kanállal


Nem rég igazán belekóstoltam a kétgyerekes lét kalandjaiba. Az egyik nap, mikor egyedül voltunk itthon a gyerekekkel, ebéd után kimentünk kicsit a kertbe, pontosabban Gergő a kertbe én meg Szonyót felöltöztettem és kitettem a babakocsiba a teraszra. Mindeközben Gergő eltűnt a szemem elöl. Szólongattam de nem jött válasz. Mivel Szonja még nem aludt így kivettem a kocsiból és körbejártam a házat, mert Gergő gyakran rója a ház körül a köröket, de nem volt sehol. Közben kiabáltam is neki de még mindig semmi. Még egyszer körbe mentem illetve már futottam a kertet hátha pont elkerültük egymást, de semmi. Az adrenalin szintem már az egekben volt. Sajnos elöl még nincs kerítés így kizárásos alapon Gergő elindult valamerre. Az egyik irányban a mező van a másikban az utca vége egy forgalmasabb utcával. Arra indultam futva kezemben Szonjával, mert az a veszélyesebb terület. kb. 10 méter után már megláttam, hogy ott álldogál az utca végében és az autókat nézi, meg a kavicsokat dobálja. A szívem majd kiugrott. Odaértem hozzá megdorgáltam hogy egyedül nem szabad ide kijönni, és próbáltam rávenni hogy menjünk vissza mert közben majd leszakad a karom már a másik gyerektől, meg a ház is nyitva volt, és én sem voltam felöltözve rendesen. Persze nem akart így anyai erőmet bevetve megfogtam a kezét és elindultunk vissza. Szerencsére jött a lábán persze hatalmas ordítás visítás közepette. Rászóltam, egy kicsit visszább vett, de azért nem hagyta abba. A ház előtt a kertbe még bejutottunk majd fogta magát és hanyatt vágódott, megtöröltem az orrát és ott hagytam, muszáj volt letennem Szonyót mert már ő is nyűglődött. Kb. két perc múlva hallottam hogy közeledik az ordítás, megindult a fiatalúr befelé. Gyorsan lekaptam róla a ruhát és elvittem aludni. Valami isteni szerencse folytán Szonja egészen az altatás végéig csendben volt a kocsiban, pedig nem aludt.

A másik kalandunk a DM - bank körutunk volt. Gondoltam meg tudjuk járni 3an, nem gondoltam volna hogy ez is ilyen kalandos lesz. A kocsival extra közel tudtam parkolni, kb. 20 méterre a bolttól, mégis már az odajutás sem volt egyszerű. Mivel nincs testvérkocsink így Szonyó volt a kocsiban Gergőm meg jött a lábán, illetve ment amerre látott csak arra nem amerre én szerettem volna. Nagy nehezen bejutottunk a DM-be akkor az ajtón rohangált ki én meg utána hogy visszahozzam, nagy nehezen bent maradt, akkor azt néztem merre jár mit vesz le hányszor esik el, a fele dolgot elfelejtettem megvenni, majd még be a bankba, pénzt tettem be, de ott is ezt a kb. 5 perces műveletet 4x szakítottam meg mert rohantam a gyerek után, közben Szonyi is felébredt persze a kocsit a pénztárhoz nem tudtam felvinni mert 4 nagy lépcső volt, így rohangáltam a kocsihoz is cumit visszatenni a szájába, majd Gergő után aki meglógott a bankból. Kb. 10 évet öregedtem ezalatt a fél óra alatt..... Asszem legközelebb kétszer is meggondolom....

125. fejezet - a szokásos gondok

Továbbra is napirenden a pocak probléma. Beszereztünk egy szélcsövet, mióta tudom hogy kell használni sokat javult a helyzet, ez és a Gripe Water na meg az, hogy napi 1 kávét iszom csak tejjel egész tűrhető. Persze azért most is vannak sírogatós pocakfájós percek-fél órák, de már többször elaludt magától a kanapén vagy a járókában ami azt jelzi hogy épp nem fájt a pocak és minden OK volt.
A szájpenész szerencsére 3 nap alatt eltűnt, és a koszmó sem hatalmasodott el rajtunk. A lábujjai még mindig elég csúnyák, remélem hamar áttörnek a körmök. Többször aludt kint napközben a teraszon, volt hogy 4 órát is egyben, nem vagyok én ehhez hozzászokva :) de maradjon is így!

Egyébként gyönyörűen tartja magát, egész magasra kiemeli a fejét. Nem szeretem az összehasonlítást, de Gergőke ezt jóval később tudta csak, emlékszem hogy a két hónapos vizsgálaton a dokinő ránk is szólt hogy jaj nem jó ez így tornáztassam mert hanyatt fekvésből felhúzásnál lógatja a fejét. Ja igen és imád fürdeni!

124. fejezet - a gyerekek

Fura hogy kétgyerekes anyuka vagyok. Még az egyet sem szoktam meg, és sokszor rácsodálkozom másfél év után is hogy van egy fiam, most meg már van egy lányom is. Fura, de jó! Már amikor nem vagyok épp hulla fáradt vagy a fáradtságtól sík ideg.....
Gergőke annyira édes, a hisztik már szinte a minimumra redukálódtak, csak ha fáradt akkor borul ki. Mostanában utánozza Szonját, olyan hangokat ad ki mint amit ő, épp nyög vagy a sírását utánozza. Eddig konfliktus volt a cumiból, ahogy meglátta Szonja cumiját lecsapott rá, bekapta és már menekült is vele. Mostanra megértette, hogy az nem az övé, sőt! Tegnap este meg ma reggel is mikor látta hogy nincs a Szonja szájában mert ő épp alszik elkezdte beletuszkolni neki. Sokszor megsimogatja, de sajnos nem nagyon tudom lefotózni :(

124. fejezet - egy hónapos Szonyó

Eltelt ismét egy hét mérleget vonunk:

Reggel volt rendes mérlegelés: 4470g Pufi-Lujzi Szonyó-Monyó :D

Sajnos az elmúlt hét sem hozott áttörő eredményt hasfájástalanítás terén :( De még mindig a Gripe Water a legjobb, most már kezdi a kisasszony is elfogadni hogy le kell nyelni. Beszereztünk egy szélcsövet is, ami egy borzalom de használ. Viszont sajnos újabb nehézségre derült fény. Sajnos mindkét lábán a nagylábujján teljesen be van nőve a köröm a bőr alá, az egyik be is gennyesedett így tegnap délelőtt a Heim Pálban kezdtünk. A doki szerint ez gyakori és majd rendeződik magától, addig meg Betadinnal kell kenegetni. Viszont ez fényt derített arra hogy miért sírt amikor magamra kötöttem, mert a lábujjacskája odanyomódott a csípőmhöz pl. Azóta figyelek rá nagyon és bizony éjjel sem volt akkora üvöltés mint korábban.

123. fejezet - talán kicsit könnyebb már

Ma este megmértem újra a kisasszonyt, és nem akartam elhinni! 4220g!! Szépen kerekedik a pofija és már a combja is kezd dagadni :) A hasfájás továbbra is kardinális probléma, már beszereztem 3féle hasfájás lötyit is, épp a 3. tesztelése tart. Az Infacol és az Espumisan nem vált be, most a Gripe waternél tartunk, eddig a tegnap éjszaka egy nagyon nehéz és keserves sírásokkal tarkított kezdet után nyugis volt már, csak 2x keltünk és 9ig aludtunk! A ma estére vagyok nagyon kíváncsi, ha felébredtünk majd nyilatkozom...... izgulok.

122. fejezet - pocak probléma és egyebek

Az ember lánya, vagyis én, mivel már második babája van, hajlamos azt hinni hogy mindent tud, pláne hogy az első gyereke egy tünemény, soha semmi probléma nem volt vele, és mindig minden simán ment. Hát Szonyó a második hétre feladta a leckét, ugyanis fáj a pocakja és mellé elég bukós is. Szereti jól tele enni magát, persze a végére tele teszi a pelust is. Normál esetben ilyenkor átpelenkázom, vagyis pelenkáznám, mert eddig minden ilyen kísérlet vége hatalmas sugárban történő, orrán száján át folyó hányás lett. Ha meg hagyom a kakiban a fenekén lesznek, vagyis már vannak piros hólyagok. Persze a hányás után újra éhes és még többet eszik, aminek következtében a hasa is még jobban fáj és beindul a végeláthatatlan mókuskerék: bukás-evés-hasfájás-újabb evés vagyis legalábbis a cici szájban tartása, közben nyögés és persze sírás. Van hogy nappal is de legtöbbször olyan este 7-8-tól megy a szenvedés, hajnalig. A mélypont tegnap előtt este volt. Már nem tudom mikor kezdtük, és szerencsére azt sem hogy mikor lett vége mert nem volt a fenti szobában óra, ugyanis éjfél körül már ott kötöttünk ki, nem akartam hogy a sírás felébressze Gergőkét is. Az biztos, hogy bármit csináltam nem használt, a végén az éjszaka folyamán többször is együtt sírtam Szonyóval. Aztán valamikor elaludtunk és fél 10ig húztuk a lóbőrt, bár hulla fáradt vagyok azóta is.
De! ezután a katartikus éjszaka után, csak utána néztem ennek a hasfájás dolognak és csupa használható dolgot találtam. Azóta vagyis kerek másfél napja csend van!! Az Infacolt adagolom minden kaja lőtt, hasmaszi, és lábtorna van ha szenved, Péter karján hasalva ringatás, a szopi két részletben történik jó nagy büfizéssel megszakítva, meggymagpárna eddig is volt. És ami még nagyon fontos, hogy Gergő is kezd magához térni! két napja nem volt hiszti, max egy kis nyűglődés, de nem dobta el magát egyszer sem!! Odamegy Szonjához és megsimogatja, meg végig mutogatjuk, hogy hol van Szonja feje, pocakja, talpija. Reméljük szépen minden így marad sőt, csak még jobb lesz. (de ne legyünk telhetetlenek!!)

Adatok:
Gergő: 12,1kg, nem tudom hány centi, de most kezdünk belenőni a 86-os cuccokba, láb: 22-23. Fogak: sok! 16 tuti, de lehet hogy több is, nem enged be hogy megszámoljam.
Szavak: Báppó (lámpa) Apa (persze nem mindig a célszemélyt találja meg vele), akko(r), ott, badi, és sok állathang utánzása, a legújabb a szamár IÁ, kaka és mutatja is hogy a fenekén a pelusban van, bábá (pápá) és hozzá integet. Ja! és a legfontosabb, hogy felismeri az O-betűt mindenhol és rögtön mondja is hogy o meg az N-re hogy ne, az I-t és az R-et még csak tanuljuk. Ez annak tudható be, hogy ha bekapcsolom a DVD-t akkor megjelenik az Orion felirat, és mivel a gyerek nagy oroszlán fun, a vízilovak után persze így mindig mondtam neki hogy ez az oroszlán betű. Azóta gyakoroljuk a többit is :) És imád telefonálni, mindig fogja valamelyik mobilt, oda teszi a füléhez és monda vékony hangon hogy háó (haló) majd elkezd bele folyékonyan halandzsázni :D
És a tegnapi új tudomány, hogy kapaszkodás nélkül állva lelép a lépcsőről, hatalmas sikongatás és tapsikolás kíséretében.

Szonja: 3870g, nem tudom hány cm, fogak nulla, ruhaméret 56-os

121. fejezet - telnek a napok itthon

Szonja már másfél hetes, nagyon megy az idő, bár a másik részről meg nagyon lassan. A napok szinte összefolynak, éjjeli alvás még eléggé bizonytalan és kérdéses, én egyre hullább vagyok.

Sajnos Gergőke annak ellenére hogy kedvesen fogadta Szonját és továbbra is megsimogatja meg ilyenek, eléggé megborult mióta hazajöttünk a kórházból. Ő, aki sosem hisztizett és mindig jól eljátszott egyedül is, most mindenen azonnal kiborul és elveti magát!! Ehhez még párosul Szonyó hasfájása, van hogy órákig nem tudom letenni, így nem tudok Gergővel sem igazán foglalkozni. Szóval egyelőre nehéz, egyedül nem is menne. Eddig két délután voltam a két gyerekkel egyedül amíg Péter ügyeket intézett, az egyik kimenetele 2 nagy mese egymás utáni megnézése volt, hogy lekössem Gergőt, a másiknak pedig a következő: egyik kezemben Szonja sírt, a másikban Gergő sírt én meg térdeltem velük a szőnyegen és középen sírtam.

A fürdetést viszont nagyon szereti a kisasszony, mindig nézeget, élvezi a meleg vizet.

120. fejezet - képek a kórházból és itthonról

A szülés délutánja

Együtt Gergőkével

A fél szemem már a világon!
Álom édes álom
Végre itthon
Anyával

Apával
Gergővel

119. fejezet - szüléstörténet

Hajnali fél5kor arra ébredtem hogy szúr egyet oldalt a hasam, gondoltam nem jól fekszem, átfordultam az oldalamra. Erre a mozdulatra bizony megrepedt a burok és egy kis víz kifolyt, először azt hittem pisi :D De ahogy felálltam nagyobb mennyiség jött úh. tudtam, hogy a magzatvíz, szülünk, nincs mese.
Kicsit el is voltam keseredve, mert ugyanígy, magzatburok repedéssel indult Gergő szülése is, féltem, hogy megint ugyanúgy alakulnak majd a dolgok. Felébresztettem Pétert, rendbe tettem magam és visszafeküdtünk. Persze aludni már nem sikerült, és 3/45kor meg is érkezett az első fájás. Ami azt illeti elég erős volt. Vártunk kb. 4-5 fájást, mind 8 percre jött viszont ahogy telt az idő egyre erősebbek és hosszabbak lettek. Mondtam Péternek hogy ha az megnyugtatja, hívja fel a szüleit hogy mi van és induljanak el lassan, de szerintem még bőven van idő.
Aha, hát nem :) 6körül kimentem megint wc-re és ez begyorsította a folyamatokat, innentől már 5-6 percenként jöttek a fájások. Anno Gergővel hosszú-hosszú órák teltek el mire idáig eljutottunk. Kb. 7-re értek ide Péter szülei. Még készülődtünk, meg öltöztünk, de elég mókás volt, egyszer épp az ajtónál ért az egyik fájás, ott térdeltem négykézláb, fejem Péter lábának támasztva így nem tudott após bejönni. Muszáj volt végül indulni, én is éreztem hogy ez már nagyon sűrű. Gergőke még aludt de nem tudtam megpuszilni mert olyan mélyre nem tudtam behajolni a kiságyba :(
Itt épp két fájás közt vigyorogva

Persze befelé menet dugó volt, én hátul feküdtem és próbáltam túllenni a fájásokon, Péter pedig rallizott, többnyire a szembejövő sávban haladtunk. Végül 8 után értünk a kórházba, a lépcsőn felfelé jött megint egy fájás, mindenki örömére ott térdelve lendültünk azon is túl.
Majd a szülészetre negyedkor érkeztünk, ott sokat nem tököltek velünk, gyors átöltözés és mentünk is az alternatív szobába. Ekkor 3 ujjnyi volt a méhszáj.

Majd bementem a kádba, Péter engedte a meleg vizet a derekamra, meg minden fájásnál nyomta a keresztcsontomat. Bár az a minden fájás az csak 3 volt mert ekkor már nyomnom kellett, de azért arra még volt időm közben, hogy átfusson a fejemen, hogy ez annyira fáj kéne valami fájdalomcsillapítás, de persze nem. Zsuzsa a szülésznő mondta hogy dőljek hátra had vizsgáljon meg. Na ez életem egyik legnehezebb feladata volt. Egyszerűen annyira természetellenesnek és kivitelezhetetlennek éreztem azt hogy négykézláb előrehajlásból én dőljek a hátamra. Itt egy kicsit pánikoltam is, de Zsuzsa elég határozottan szólt hogy muszáj megnézze tényleg a baba jön-e. És valóban már ott volt a feje Szonjának. Ki kellett szállnom a kádból, mert ilyen rövid idő alatt csak kevés víz lett benne, nem érkezhetett ide a baba.
Épp fájás közti szünet volt, Péter segített kiszállni de mire az ágyhoz értem megint jött egy fájás. A kezdeti pozíció volt megint jó, az ágy előtt térdelve, azon támaszkodva. Igazából innentől még kb 3 perc volt az egész, annyira gyorsan történt minden. Szóltak a dokinak, ő is jött gyorsan, ő hallgatta a szívhangot, míg a szülésznő gátvédelmet csinált illetve engem irányított, hogy hogy nyomjak illetve ne nyomjak nehogy sérülés legyen, meg hogy fújjam ki a levegőt. Nagyon nehéz volt úgy csinálni ahogy mondta, igazából elsőre nem is ment. Kicsit meg is emelte a hangját de szükség is volt rá, hogy odafigyeljek arra amit mond.
Emlékszem épp egy lélegzetvételnyi szünet volt, mikor szólongatott én meg csukot szemmel voltam és mondtam neki hogy attól hogy csukva van a szemem még hallok :D
A következő fájásnál már igyekeztem úgy kilélegezni ahogy kell és valóban könnyebb volt az egész. Éreztem hogy jön baba feje, feszít, de ahogy elmúlt a fájás visszacsúszott. Nagyon fura volt. Aztán a következő fájásnál megint jött a feje és azzal a lendülettel kicsúszott az egész teste is. Nem is akartam elhinni, hogy ott van a földön a lábam közt. Úgy szóltak hogy vegyem fel :) Se vágás se sérülés nem lett. Aztán már a hasamon volt végig, megvártuk míg már nem lüktet a köldökzsinór, kb. 20 perc fél óra és Péter elvágta. Közben meglett a méhlepény is. Volt egy kis izgulás, hogy nehogy megint vérezzek, mint Gergővel, de minden ok volt. Megnéztük mindketten bár Péter először nem akarta, de véletlen meglátta így már mindegy volt.


Annyira más volt minden mint Gergőkével, össze sem lehet hasonlítani. A doki is azt mondta hogy ez milyen szép szülés volt, volt lendülete, ritmusa de nem is tudja, csak szép volt. Az biztos, hogy egy fantasztikus, nagyon pozitív élmény lett, bár azért le kell szögezzem, hogy ez is k....ra fájt. :D

Ezúton is köszönöm Dr Raft Miklósnak és Fantha Zsuzsának hogy végig kísértek és segédkeztek abban, hogy ez ilyen élmény legyen, és bebizonyították, hogy így is lehet szülni!