Szonja már másfél hetes, nagyon megy az idő, bár a másik részről meg nagyon lassan. A napok szinte összefolynak, éjjeli alvás még eléggé bizonytalan és kérdéses, én egyre hullább vagyok.
Sajnos Gergőke annak ellenére hogy kedvesen fogadta Szonját és továbbra is megsimogatja meg ilyenek, eléggé megborult mióta hazajöttünk a kórházból. Ő, aki sosem hisztizett és mindig jól eljátszott egyedül is, most mindenen azonnal kiborul és elveti magát!! Ehhez még párosul Szonyó hasfájása, van hogy órákig nem tudom letenni, így nem tudok Gergővel sem igazán foglalkozni. Szóval egyelőre nehéz, egyedül nem is menne. Eddig két délután voltam a két gyerekkel egyedül amíg Péter ügyeket intézett, az egyik kimenetele 2 nagy mese egymás utáni megnézése volt, hogy lekössem Gergőt, a másiknak pedig a következő: egyik kezemben Szonja sírt, a másikban Gergő sírt én meg térdeltem velük a szőnyegen és középen sírtam.
A fürdetést viszont nagyon szereti a kisasszony, mindig nézeget, élvezi a meleg vizet.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése