Kicsit el is voltam keseredve, mert ugyanígy, magzatburok repedéssel indult Gergő szülése is, féltem, hogy megint ugyanúgy alakulnak majd a dolgok. Felébresztettem Pétert, rendbe tettem magam és visszafeküdtünk. Persze aludni már nem sikerült, és 3/45kor meg is érkezett az első fájás. Ami azt illeti elég erős volt. Vártunk kb. 4-5 fájást, mind 8 percre jött viszont ahogy telt az idő egyre erősebbek és hosszabbak lettek. Mondtam Péternek hogy ha az megnyugtatja, hívja fel a szüleit hogy mi van és induljanak el lassan, de szerintem még bőven van idő.
Aha, hát nem :) 6körül kimentem megint wc-re és ez begyorsította a folyamatokat, innentől már 5-6 percenként jöttek a fájások. Anno Gergővel hosszú-hosszú órák teltek el mire idáig eljutottunk. Kb. 7-re értek ide Péter szülei. Még készülődtünk, meg öltöztünk, de elég mókás volt, egyszer épp az ajtónál ért az egyik fájás, ott térdeltem négykézláb, fejem Péter lábának támasztva így nem tudott após bejönni. Muszáj volt végül indulni, én is éreztem hogy ez már nagyon sűrű. Gergőke még aludt de nem tudtam megpuszilni mert olyan mélyre nem tudtam behajolni a kiságyba :(
Itt épp két fájás közt vigyorogva
Persze befelé menet dugó volt, én hátul feküdtem és próbáltam túllenni a fájásokon, Péter pedig rallizott, többnyire a szembejövő sávban haladtunk. Végül 8 után értünk a kórházba, a lépcsőn felfelé jött megint egy fájás, mindenki örömére ott térdelve lendültünk azon is túl.Majd a szülészetre negyedkor érkeztünk, ott sokat nem tököltek velünk, gyors átöltözés és mentünk is az alternatív szobába. Ekkor 3 ujjnyi volt a méhszáj.
Majd bementem a kádba, Péter engedte a meleg vizet a derekamra, meg minden fájásnál nyomta a keresztcsontomat. Bár az a minden fájás az csak 3 volt mert ekkor már nyomnom kellett, de azért arra még volt időm közben, hogy átfusson a fejemen, hogy ez annyira fáj kéne valami fájdalomcsillapítás, de persze nem. Zsuzsa a szülésznő mondta hogy dőljek hátra had vizsgáljon meg. Na ez életem egyik legnehezebb feladata volt. Egyszerűen annyira természetellenesnek és kivitelezhetetlennek éreztem azt hogy négykézláb előrehajlásból én dőljek a hátamra. Itt egy kicsit pánikoltam is, de Zsuzsa elég határozottan szólt hogy muszáj megnézze tényleg a baba jön-e. És valóban már ott volt a feje Szonjának. Ki kellett szállnom a kádból, mert ilyen rövid idő alatt csak kevés víz lett benne, nem érkezhetett ide a baba.Épp fájás közti szünet volt, Péter segített kiszállni de mire az ágyhoz értem megint jött egy fájás. A kezdeti pozíció volt megint jó, az ágy előtt térdelve, azon támaszkodva. Igazából innentől még kb 3 perc volt az egész, annyira gyorsan történt minden. Szóltak a dokinak, ő is jött gyorsan, ő hallgatta a szívhangot, míg a szülésznő gátvédelmet csinált illetve engem irányított, hogy hogy nyomjak illetve ne nyomjak nehogy sérülés legyen, meg hogy fújjam ki a levegőt. Nagyon nehéz volt úgy csinálni ahogy mondta, igazából elsőre nem is ment. Kicsit meg is emelte a hangját de szükség is volt rá, hogy odafigyeljek arra amit mond.
Emlékszem épp egy lélegzetvételnyi szünet volt, mikor szólongatott én meg csukot szemmel voltam és mondtam neki hogy attól hogy csukva van a szemem még hallok :D
A következő fájásnál már igyekeztem úgy kilélegezni ahogy kell és valóban könnyebb volt az egész. Éreztem hogy jön baba feje, feszít, de ahogy elmúlt a fájás visszacsúszott. Nagyon fura volt. Aztán a következő fájásnál megint jött a feje és azzal a lendülettel kicsúszott az egész teste is. Nem is akartam elhinni, hogy ott van a földön a lábam közt. Úgy szóltak hogy vegyem fel :) Se vágás se sérülés nem lett. Aztán már a hasamon volt végig, megvártuk míg már nem lüktet a köldökzsinór, kb. 20 perc fél óra és Péter elvágta. Közben meglett a méhlepény is. Volt egy kis izgulás, hogy nehogy megint vérezzek, mint Gergővel, de minden ok volt. Megnéztük mindketten bár Péter először nem akarta, de véletlen meglátta így már mindegy volt.
Annyira más volt minden mint Gergőkével, össze sem lehet hasonlítani. A doki is azt mondta hogy ez milyen szép szülés volt, volt lendülete, ritmusa de nem is tudja, csak szép volt. Az biztos, hogy egy fantasztikus, nagyon pozitív élmény lett, bár azért le kell szögezzem, hogy ez is k....ra fájt. :D
Ezúton is köszönöm Dr Raft Miklósnak és Fantha Zsuzsának hogy végig kísértek és segédkeztek abban, hogy ez ilyen élmény legyen, és bebizonyították, hogy így is lehet szülni!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése