128. fejezet - ismét szívás

Eddig ahányszor leírtam hogy végre javulnak az éjszakák illetve egyáltalán a pocak fájás, Szonyó mindig rám cáfolt! Persze most is. És amikor az ember azt hiszi ennél rosszabb már nem lehet hát persze arról is bebizonyosodik hogy dehogynem!

Hajnalban háromnegyed 5-kor ébredtünk, megint a hasa fájt, nem volt sírás, de nyögött, nyöszörgött úgyhogy az alvásnak lőttek. Aztán a szélcső segítségével jött minden, meg is könnyebbült tőle, nappal többször is aludt, de mivel Nem egy időben aludtak Gergővel így én nem tudtam betársulni. A nap előre haladtával viszont megint egyre nehezebb volt, általában du. 6-7 körül kezdődik, hogy már csak a kezemben van csak ott jó neki, abból is inkább az a verzió, mikor járkálok vele.EZ persze külön rossz, hiszen ilyenkor este igényel(ne) jobban Gergőke is, meg persze itt a vacsora a fürdetés pizsama majd altatás. Sajnos az utóbbi időben, pontosabban Szónyó óta szinte teljesen kimaradok ezekből :( Szóval indult megint a szenvedés, ami egy idő után éktelen sírásba ment át, úgy kb. este 10-11-től. Nagy nehezen sikerült megnyugtatni de elaludni nem tudott megint csak nyögött nyöszörgött, valami nyűg egyfolytában volt, én meg kezdtem a kiborulás szélére kerülni, majd át is billentem úgyhogy egy idő után versenyt sírtam a gyerekkel, és emlegettem mindenki fel és lemenőjét. Végül Péter megkegyelmezett és hajnali 4kor feljött, gondolom az éktelen lármánkra és leküldött aludni. Tudom szörnyű még a gondolat is, de lent simogattam az alvó Gergőke kezét és sírtam hogy én őt akarom.....
Hát az vesse rám az első követ aki 24 óra nem alvás után megmaradt volna úrinőnek meg mintaanyának.