2010. október 17.

126. fejezet - kaland az élet


Gergőke borzasztóan sokat fejlődött az elmúlt időszakban. Olyan furcsa látni hogy már nem kisbaba hanem egy igazi kisfiú :) Alig 4 hónapja voltunk nyaralni, akkor még négykézlábazott és olyan kicsi volt. Most meg már futni tanul és az egész gyerek megváltozott, csibész kisfiú lett, és nagyot nyúlt és egy sózsák lett, már 12 kiló! És elkezdett beszélni is. Na ó egy kicsit túlzok most de már mond néhány dolgot, sok mindent csak egyszer és többet nem is de vannak állandó szavak is amiket fixen használ: pl kösz, tessz(tessék), apa, autó, ott, ottisz (ott is) stb. És fegyvert szerel

És már egy csomó mindent egyedül eszik kanállal


Nem rég igazán belekóstoltam a kétgyerekes lét kalandjaiba. Az egyik nap, mikor egyedül voltunk itthon a gyerekekkel, ebéd után kimentünk kicsit a kertbe, pontosabban Gergő a kertbe én meg Szonyót felöltöztettem és kitettem a babakocsiba a teraszra. Mindeközben Gergő eltűnt a szemem elöl. Szólongattam de nem jött válasz. Mivel Szonja még nem aludt így kivettem a kocsiból és körbejártam a házat, mert Gergő gyakran rója a ház körül a köröket, de nem volt sehol. Közben kiabáltam is neki de még mindig semmi. Még egyszer körbe mentem illetve már futottam a kertet hátha pont elkerültük egymást, de semmi. Az adrenalin szintem már az egekben volt. Sajnos elöl még nincs kerítés így kizárásos alapon Gergő elindult valamerre. Az egyik irányban a mező van a másikban az utca vége egy forgalmasabb utcával. Arra indultam futva kezemben Szonjával, mert az a veszélyesebb terület. kb. 10 méter után már megláttam, hogy ott álldogál az utca végében és az autókat nézi, meg a kavicsokat dobálja. A szívem majd kiugrott. Odaértem hozzá megdorgáltam hogy egyedül nem szabad ide kijönni, és próbáltam rávenni hogy menjünk vissza mert közben majd leszakad a karom már a másik gyerektől, meg a ház is nyitva volt, és én sem voltam felöltözve rendesen. Persze nem akart így anyai erőmet bevetve megfogtam a kezét és elindultunk vissza. Szerencsére jött a lábán persze hatalmas ordítás visítás közepette. Rászóltam, egy kicsit visszább vett, de azért nem hagyta abba. A ház előtt a kertbe még bejutottunk majd fogta magát és hanyatt vágódott, megtöröltem az orrát és ott hagytam, muszáj volt letennem Szonyót mert már ő is nyűglődött. Kb. két perc múlva hallottam hogy közeledik az ordítás, megindult a fiatalúr befelé. Gyorsan lekaptam róla a ruhát és elvittem aludni. Valami isteni szerencse folytán Szonja egészen az altatás végéig csendben volt a kocsiban, pedig nem aludt.

A másik kalandunk a DM - bank körutunk volt. Gondoltam meg tudjuk járni 3an, nem gondoltam volna hogy ez is ilyen kalandos lesz. A kocsival extra közel tudtam parkolni, kb. 20 méterre a bolttól, mégis már az odajutás sem volt egyszerű. Mivel nincs testvérkocsink így Szonyó volt a kocsiban Gergőm meg jött a lábán, illetve ment amerre látott csak arra nem amerre én szerettem volna. Nagy nehezen bejutottunk a DM-be akkor az ajtón rohangált ki én meg utána hogy visszahozzam, nagy nehezen bent maradt, akkor azt néztem merre jár mit vesz le hányszor esik el, a fele dolgot elfelejtettem megvenni, majd még be a bankba, pénzt tettem be, de ott is ezt a kb. 5 perces műveletet 4x szakítottam meg mert rohantam a gyerek után, közben Szonyi is felébredt persze a kocsit a pénztárhoz nem tudtam felvinni mert 4 nagy lépcső volt, így rohangáltam a kocsihoz is cumit visszatenni a szájába, majd Gergő után aki meglógott a bankból. Kb. 10 évet öregedtem ezalatt a fél óra alatt..... Asszem legközelebb kétszer is meggondolom....

1 megjegyzés:

Beri írta...

Hú, ezt nagyon átérzem, ismerős valahonnan:-)))) Ügyesen megoldottátok!

Megjegyzés küldése