El sem hiszem hogy megy az idő! És milyen nagy fiú már! Ahogy kommunikál és figyeli a környezetét. Nem rég fedezte fel hogy Dogma is "valaki". Figyeli mindig, ha odajön rögtön nyúl felé, markolássza a szőrét, ma odahajtotta a bundájához a fejecskéjét is hogy az arcán is érezze a szőrt. Dogma bármit csinál kacag rajta, ha prüszköl, ha odabújik a fejével, ha megpuszilja mindig hangosan nevet. De elég ha csak meglátja és máris mosolyog rá.
És ahogy szeret minket! Ha meglát hatalmas mosolyra nyílik a szája és ezerrel jár keze lába, majd kiugrik a bőréből. Mindig odabújik, simogat az apró kezével.
Pár napja pedig már nem úgy alszik mint egy baba hanem mint egy nagyfiú, az oldalán.
A babkocsiban pedig űberlazán, szétvetett lábakkal :D
Az én kicsikém napról napra nagyobb, már 8650g és 72cm. El kell fogadjam, hogy nem marad örökre pici baba :(
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése