Régi új események

Olyan régen próbálkozom már vele, idejét sem tudom. És végre sikerült! Be tudom kapni a lábujjacskámat! Sőt még szopogatni is sikerült! Annyira örülök, azóta ha csak tehetem és fel tudom húzni a lábamat akkor rögtön bekapom. Anya nehezíteni szokta a dolgokat mert folyton ad rám zoknit, de a múltkor már azzal sem törődtem hogy előbb lerángassam, azzal együtt kezdtem el szopogatni. Na gyorsan le is vette rólam anya mivel már csöpögött a nyáltól :D


És végre kinőtt a második fogacskám is! Megszenvedtem vele, sőt még időnként most nagyon fáj, főleg mikor ráharapok az ujjamra. Viszont hál'istennek a cicitől már nem fáj. Nagyon meg voltam ám ijedve, hogy a kedvenc cicikék megharagudtak rám, mert ahányszor csak bekaptam valamelyiket, hogy szopizzak, ő mindig gonoszul megszúrta az ínyemet ami annyira fájt, hogy sírtam is és így nem tudtam enni sem. Pedig én nagyon szeretem őket, és nem emlékszem hogy megbántottam volna bármelyiküket is. Szerencsére nem haragtartók, azóta megbékéltünk már, ők nem szurkálják a számat és én továbbra is nagyon szeretem őket.


A hátról hasra forgás is egyre jobban megy ám! Nem csinálom túl gyakran mert azért nagyon fárasztó, de a módszerem egyre kifinomultabb. Néha ugyan még a lábam útban van, nem értem miért nem tudok a lábujjammal a számban megfordulni, de hamar leküzdöm ezt az akadályt is. Sőt! ma már a másik irányba is ment a fordulat minden nehézség nélkül! A hasalásra meg kifejlesztettem egy igen pihentető és kényelmes technikát, miszerint ha nagyon nehéz már a fejem akkor a két kezem közé letámasztom, hol az egyik oldalt, hol a másikat nézve. Így sokáig bírom és nem is olyan unalmas a dolog. Anya azzal nyugtat, hogy nem sokára megtanulok egyedül vissza is fordulni, de egyelőre elképzelésem sincs arról hogy azt hogy lehetne.....