Végre!
És anya is látta!
Pedig aggódtam hogy megint le fog maradni róla, mert míg én erőlködtem meg tornáztam az ügyön addig ő a gardróbot festette. Időnként ugyan kikukucskált tiszta pöttyösen de már egy ideje nem jött. És apa is, hiába feküdtem előtte a földön, a laptopot bámulta ezerrel. Az új barátom néma (mióta anya kimosta) papagáj segített, épp érte nyúlkáltam meg próbáltam megfogni, mikor jött anya. Ugyan nem miattam, hanem apával beszélt valamit de azonnal kiszúrta hogy készülök valamire! Én éreztem a pillantását a tarkómon, tudom hogy bolondul érte, én meg direkt ritkán mutatom meg neki, olyankor viszont egyfolytában puszilgatja. Meg is mutatom hogy értse mindenki mit imád annyira rajta :D.
Szóval a tarkómban gyönyörködött amikor én nagy nyögések közepette lendületet vettem, de elsőre nem sikerült. Pedig a kiinduló pozíció már régóta megvan és jól begyakoroltam. De nem adtam fel, még egyet lendítettem a lábamon és IGEN! Átfordultam! Pont úgy pördült meg a világ mint amikor anyával gyakoroltuk, hogy is kell csinálni, szóval tuti jól csináltam egyedül is.
Annyira örült mindenki, hogy rögtön odaszaladtak így nem tudtam tovább játszani a néma papagájjal. Össze-vissza puszilgatott anya, apa is nagyon örült sőt, még Dogma is odaszaladt és adott egy nyelvest a kobakomra. Tudom hogy nagy kő gördült le anya szívéről, mert már nekem is mondta hogy aggódik egy kicsit de tudja hogy ügyes fiú vagyok és menni fog csak gyakorolni kell. Szóval nagy volt az öröm én meg úgy kifáradtam, hogy a kobakomat a papagájjal tudtam már csak megtámasztani. Anya szerette volna megörökíteni, hogy milyen ügyes vagyok de a fáradtságtól már csak a hátamon fekve tudtam a pelust a számba gyömöszölni, többre nem futotta.Viszont megígértem neki hogy legközelebb levideózhatja!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése