73. fejezet - műtét előtt és után

Tegnap voltunk kontrollon. A hivatalos eredmény, hogy a gyerek a műtétből felépült, minden rendben. A sebe "gyönyörű". Valóban szép, már amennyire egy ekkora seb szép lehet. A hasi UH-n ugyan láttak egy cisztát a vese azon részén ahol vágva és varrva lett, de a doki azt mondta hogy ez normális és fel fog magától szívódni. Még egy újabb kontrollra sem hívott miatta vissza. Szóval a műtétből gyógyultnak lettünk nyilvánítva. Ami még hátravan, az a visszafolyás miatti vizsgálat, hogy az rendeződött-e. Elvileg magától rendbejön egy éves koráig. Úgy legyen.

Most már megszoktam, de a műtét után még hetekig olyan furcsa volt, hogy már nincs miért izgulni, nincs min aggódni, mit várni. Igazából eddigi közös utunkat Gergővel úgy is számíthatnánk hogy műtét előtti és műtét utáni időszámítás. A műtét előtt mindent ahhoz igazítottam vagy mértem. Mindig úgy gondolkodtam, hogy csak legyünk túl a műtéten és akkor majd meglesz ez vagy az, vagy elmegyünk ide vagy oda. Vagy majd akkor jönnek látogatóba illetve még előtte jöjjenek mert utána ki tudja mikor leszünk megint fogadóképesek. Aztán egyszer csak túl lettünk rajta, Gergő pikk-pakk felépült és hirtelen lett egy üresség bennem. Először nem is tudtam hogy mi az hiszen olyan régóta izgulunk már, már pocakos korában is csak emiatt aggódtunk hétről hétre, és most meg hirtelen vége. Nagyon fura volt megszokni. Végre élhetjük az átlag babák gondtalan napjait.