Ma kiborultam mikor a kajás fiú felébresztette Gergőt. Éppen elaludt mikor bekopogott, persze Dogma elkezdett ugatni, a gyerek felijedt és elkezdett sírni. A legjobb az volt az egészben, hogy nem is akart semmit, csak odaadta a kaját, holott mindig leteszi az ajtó elé és elmegy. De most hallotta hogy itthon vagyunk és bekopogott. Hát mit mondjak nem voltam kedves pedig szegény csak kedves akart lenni. Azóta nem kopog. Visszamentünk az ágyba de ahogy letettem rögtön láttam Gergőn hogy itt bizony nem lesz alvás, és éreztem hogy kész, nekem itt a végem, kiborultam. Ez az egyik, sőt legjobb leterheltség és fáradtság fokmérőm. Ha elszakad a cérna és sírok akkor már nagy a gáz.
Ez volt délelőtt 10kor, majd jött a védőnő 11kor, de Gergő nem aludt el végül csak 3/4 12kor. Addigra megnyugodtam, de nem voltam jókedvű, elég rossz éjszakánk volt és nagyon vágytam egy kis pihenésre. A délutáni alvásba becsatakoztam én is de úgy érzem sosem fogom utolérni magam alvásban..... Megfájdult a derekam is, így egész nap rajtam van a fűző. Nem emlékszem hogy rosszat mozdultam volna, egyszerűen csak így ébredtem.
Azt hiszem ez a kép hűen tükröz mindent:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése