Hál'istennek a kapcsolatuk egyre jobb! Gergő imádja Dogmát, Töki pedig csak egyszer nehezményezte, hogy ki akarták nyomni a szemét. Ezt is csak egy hangos visítással jelezte és azóta ha a szeme felé közelítenek a kis kezek akkor elővigyázatosan arrébb vonul. De a simik meg a lábpiszkálás, szőr ütögetés nagyon bejön mindkettőjüknek. Sőt, már lovagolt is Gergő Dogma hátán, persze apja közreműködésével :) Sokszor Dogma az aki odabújik Gergőhöz.
Szóval nem lett igaza a sok vészmadárnak meg feleslegesen aggódónak akik azzal riogattak hogy "jaj nem szabad egyedül hagyni vele Dogmát és jaj majd ha sír Gergő Töki jól megharapja" - ehhez csak annyit hogy Gergő nem sír (hál'istennek) és eddig amikor rábíztam Dogmára a legnagyobb baj egy arcon nyalás lett - "meg féltékeny lesz és bántani fogja stb." Fontos a nevelés, főleg Dogmánál, meg hogy milyen jámbor fajta (labrador és németjuhász keverék - a két legokosabb kutya ami csak lehet). A kezdetektől fogva nem tiltottuk Gergőtől, ahogy hazajöttünk rögtön megmutattuk neki, és persze az elején vigyázó szemeim felügyelete mellett de mindig odamehetett hozzá szaglászni. Most meg már együtt játszanak a földön. Arra leszek még kíváncsi hogy mi lesz ha Gergő elindul - kúszik, mászik, jár - mert akkor már nem tud majd olyan könnyen elmenekülni előle Dogma :D
Ez az összeállítás magért beszél:
2009. október 18.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése