71. fejezet - baleset és sok sírás

Édes kicsi babám leesett a kanapéról, mellőlem. Nagyon nagyon sírtunk. Mindketten. Nagyon rosszul érzem magam miatta még most is hiszen elkerülhető lett volna. Mellette ültem a kanapén, ő pedig épp készült elaludni. Az oldalára fordult és már vízilovat gyömöszkölte. Egészen eddig fogtam, de mivel úgy láttam már csukódik a szeme, elvettem róla a kezem és a TV-re néztem.

Ő épp ezt a pillanatot kiválasztva lendített egyet a lábán és mire odakaphattam volna, lefordult a kanapéról és hanyatt érkezett a kőre, jól beverve a fejét. Alig tudtam megvigasztalni, csak sírt és sírt keservesen, végül már én is vele sírtam. Azt még percekig tartó hüppögés volt, majd cicin elaludt. Éjszaka is többször felsírt, meg nyugtalan volt, gondolom ennek a a zaklatott elalvásnak köszönhetően. Olyan lelkiismeret furdalásom van még most is. :( Épp eleget fog még esni, legalább ami rajtam múlik kerüljük el!