11. fejezet - Az én kicsi fiam!

Sajnos a komplikáció miatt nem engedtek ki a szülőszobáról csak valamikor délután 3 körül - mondjuk nem is tudtam volna előbb kimenni - és még egy órát aludtam a saját ágyamban is így Gergőért csak 4 után mentem a csecsemősökhöz. Igazából nem így terveztem, sőt ez volt amit a legkevésbé akartam, hogy az első 12 órát külön töltsük. Úgy szerettem volna hogy a megszületésétől kezdve ki nem adom a kezemből, de sajnos nem így alakult.
Emlékszem ahogy lassan közeledtem a csecsemős részleghez, bekopogtam, kérdezték mit szeretnék. Mondtam hogy a fiamért jöttem. Itt már szorongatta a torkomat a sírás. A nevét már nem tudtam megmondani mert úgy folytak a könnyeim csak mutattam a sok pólya közül az egyikre hogy Ő az. A kicsikém édesen aludt. Félig vakon botorkáltam vissza a folyosón, a könnyeim ömlöttek, alig láttam tőlük. Többen kérdezték hogy mi a baj de csak a fejem ráztam hogy semmi. Hogy lehetett volna bármi baj amikor a világ legnagyobb csodáját tartottam a kezemben!