9. fejezet - A szülés

Az autóban szétküldtem egy csomó sms-t meg felhívtam egy csomó barátot. Itt már enyhén éreztem a fájásokat de így utólag tényleg csak enyhén :). Kb 3/4 9re értünk a kórházba, Pétert kint várt amíg nekem felvették az adataimat, illetve megkaptam a gyönyörű szülős hálóinget. Megvizsgáltak, a méhszáj 1 ujjnyira volt kitágulva, ekkor már figyeltem az órát, kb. 10 perces fájásaim voltak. A beöntést végül korábbi szándékom ellenére kértem, mivel a megivott ricinus olajnak még mindig nem volt "hatása", nem akartam később szégyenben maradni ;). Mivel tudtuk hogy Gergőt várjuk, egy szép kék szülőszobát kaptunk. Összes szépsége ebben merült ki. A szoba alig volt 7-8nm ahol a szülőágy és egy hokedli el is foglalta majdnem a felét..... Ennyit az alternatív háborítatlan vajúdásról. Rám tették a CTG-t aminek a zsinórja kb 1,5m hosszú volt így még annak a lehetőségétől is megfosztottak hogy sétáljak! Összvissz egy labdát kaptam, ezt kellett beosszam.
Sőt még azért ez is valamennyire korlátozva volt mivel folyton rajtam volt a CTG, amikor jött egy fájás, az elviselhetőbbé tételért az ember lánya előregörnyedt. No igen de ebben a pozícióban a CTG már nem Gergő hanem az én szívhangomat jelezte. Erre persze azonnal megjelent a szülésznő hogy így nem lesz jó.... Na ja, nem ő görnyedt (volna) éppen a labdán. A fájások egyre sűrűsödtek, én szerintem egész jól bírtam. Amit viszont már kevésbé, hogy boldog boldogtalan jött és meg akart vizsgálni. A 3. ismeretlen megjelenésekor közöltem, hogy nem vizsgálhat meg mert alig 10 perce vizsgáltak azóta biztos nem tágultam ki 4 ujjnyira így hagyjon. Illetve a szülésznővel is összekötöttem a bajszomat mikor vizsgálat közben elkezdett ujjal tágítgatni. Aztán az idő előrehaladtával én egyre fáradtabb lettem és az egyik következő vizsgálat után ottmaradtam az ágyon fekve :( Talán ha lett volna fogadott szülésznőm ő felrángat és visszaültet a labdára. Így viszont maradtam fekve, a fájásból álomba zuhanva majd 1 perc múlva a következő fájásra felriadva. Igazából itt kiesett egy csomó minden. Csak villanásszerű képek ugranak be, ahogy szorítom az oldalalmon fekve az ágy rácsát, valahol homályosan felrémlik Péter arca is. Majd a doki aki a vizsgálat után kijelenti hogy készen vagyunk.
Arra hogy mikor jött be, hogy egyáltalán megvizsgált nem is emlékszem. Majd közölte hogy egy gyors pisilés és szülünk. Én úgy értettem, hogy menjek ki wc-re, mondtam a szülésznőnek hogy két percet kérek, összeszedem magam és kimegyek. Erre visszarohan a doki és elkezd kiabálni, hogy most kell pisiljek és legalább ebben a 10 percben legyen már az amit ő mond! Ekkor jött egy gyors katéter - aminek szerintem köszönhető volt a szülés után több mint egy hétig tartó fájdalom minden pisilésnél - és előkerült a lábtartó is.
Gondolom visszajött a doki, ez a rész megint kiesett, a következő kép az volt hogy ott állnak előttem és vezényelnek hogy nyomjak ne nyomjak hogy nyomjak - szemem csukva meg ne kiabáljak, így nem jó, szorítsam össze szemem szám.... Kik ők hogy azt mondják, így nem jó??? Kik ők, hogy felülbírálják egy nő, egy anya évezredek óta működő ösztöneit?? Már az is borzasztó hogy fekvésre vagyunk kényszerítve, szétrakott lábakkal, minden fizikai erőnek ellentmondva kell kiküzdeni a gyereket és még azt mondja hogy nem jól nyomok?!!!
Bevallom ekkorra már annyira elegem volt és olyan fáradt voltam, hogy bizony nem egyszer nem kétszer amikor jött a következő vezényszó hogy nyomjak, én bizony nem nyomtam. Vettem egy mély levegőt, becsuktam szemem szám és nem nyomtam. Mert nem tudtam. Akkor és utána is azt hittem hogy azért mert már annyira elfáradtam, hogy nem volt erőm. De most, hogy már sokadszorra gondoltam át az egészet tudom, hogy akkor azért nem tudtam nyomni mert nem volt ott az ideje, mert lehet hogy nekik a műszer azt jelezte hogy jön a fájás de akkor még NEM KELLETT nyomjak. Mert nagyon is emlékszem azokra a pillanatokra is amikor tudtam nyomni, mert jött az inger és akkor közel sem jelentett akkora nehézséget az egész. Persze itt is közbeavatkoztak, mert a következő kép amire emlékszem, hogy a doki a bal oldalamon felül az ágyra és bal kezével a falnak jobbal pedig a hasamnak támaszkodik és nyomja ki belőlem a gyereket. 100%-ig biztos vagyok abban, hogy ennek a "segítő" orvosi lépésnek a következménye, hogy a hüvelyem fala úgy szétrepedt, hogy azt is varrni kellett. Mert nem jöhetett a gyerek a maga tempójában amihez alkalmazkodva a szövetek is szépen tágulnak. Nem, neki ki kellett nyomnia! Aztán megjelent a feje. Persze a szülésznő a beígért gátvédelem helyett gátmetszést alkalmazott és itt leállt minden. Fájás nem jött, nekem viszont nagyon fájt ahogy feszített, meg gondolom a frissen ejtett vágás is tovább feszült. Igazából csak ekkor láttam meg, hogy infúzióban oxitocint kapok, mert az orvos odanyúlt hogy megpiszkálja, mivel valamiért leállt a csöpögés ami a fájásokat mesterségesen generálta. Addig babrálta míg újra megindult, és rögtön jött is a következő fájás, a következő vezényszó hogy nyomjak és végre kicsúszott Gergő. 2009.02.22. 04.55-kor megszületett Csáki-Böjthe Gergő 52cm és 3560g.
A hasamra tették, én megfogtam. Mázas volt csúszós volt és nyöszörgött. A FIAM. Ahányszor elképzeltem milyen lesz majd ha megszületik úgy gondoltam, hogy sírni fogok, hogy nem fogom látni a könnyeimtől. De érdekes módon nem sírtam, nem tudtam. Mosolyogtam rá, beszéltem hozzá. Viszont Péter elérzékenyült, valami furát hallottam felőle, odanéztem és tiszta könny volt a szeme. :) Ez a pillanat mélyen belém ivódott. Még most is olyan jó érzések töltenek el ahogy visszaidézem. Sajnos alig két percet lehetett rajtam Gergő, szopni sem hagyták, gyorsan lekapta a hasamról a szülésznő, Péter elvágta a köldökzsinórt és ők ketten ki is mentek a szobából.
A méhlepény a következő fájásnál megszületett, megnéztem, érdekes látvány volt. Majd megkérdeztem mi lesz vele - kidobják.