Nem akartam elhinni akárki mondta, hogy a gyerekek nagyon gyorsan regenerálódnak. De Gergő bebizonyította hogy márpedig ez igaz. A műtét másnapján már vigyorgott meg játszott, a nagy érdekesség a mobilom volt. Néhány óránként, amikor kiment a fájdalomcsillapító hatása sírdogált, de pár perccel a kúp beadása után már ismét mosolygott, vagy nyugodt álomba merült. Azért persze nem volt olyan mozgékony mint egyébként, szépen eljátszogatott háton fekve.
Pénteken reggel kiszedték az infúziót a kezéből illetve a drain csövet is sebéből. Egy hős volt, egyáltalán meg sem mukkant. A nagy meglepetés az volt mikor a doki közölte hogy hívhatom a szállító brigádot mert megyünk haza! El sem akartam hinni! Végre rendes ágyban alhatok!! Szépen felöltöztettem Gergőt és vártuk Pétert, meg a zárójelentést. Végül Péter érkezett meg előbb, majd jött a doki is a papírokkal, cserébe odaadtuk neki a borítékot, kértem fájdalomcsillapító kúpot és elindultunk haza.
Itthon már nagyon kis virgonc lett, pénteken még nem próbált meg forogni, de szombattól már ebben sem akadályozta meg semmi. Úgy tornázott, meg nyomta fel hanyatt fekve a fenekét meg a derekát hídba, hogy rossz volt nézni. Abszolút nem kímélte magát, sokszor már nekem fájt amit csinált. De ő nem panaszkodott, a kúp adagja is lecsökkent napi egyre. Sőt tegnap és ma már nem is adtam neki.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése