Nem tudom mit lehetne írni. Vagyis inkább úgy írom hogy nem lehet leírni. Ezt az aggodalmat, félelemet, idegességet, gyomorgörcsöt. És bármennyire igyekszünk is biztos hogy érzi ő is. Tegnap éjjel ébren volt másfél órát és hajnalban megint felsírt, pedig ilyet eddig sosem csinált.
Ma annyira ügyes volt a kórházban. Pedig volt mellkas röntgen, EKG, vérvétel, vizelet. Mindenki el volt tőle ájulva hogy szépen nyugodtan fekszik, nem kellett lefogni sem csak a vérvételnél, de ott sem volt olyan nagy gond, egy kicsit sírt, pedig 3 kémcsővel is vettek. Az én kicsi Hősöm!
Nem tudom mit írhatnék. Nem tesz jót hogy a gondolataimat az írás kedvéért beleengedem ebben az egészben mert már érzem, hogy szorítja a torkomat. Azt hiszem inkább abbahagyom. Majd talán holnap ha már túl leszünk az egészen. Akkor talán már menni fog.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése