Azért nem adtuk fel a kanalazást sem, de nem visszük túlzásba, nem gyakoroljuk minden nap. Továbbra is hősként nyitogatja a száját, sőt rájött, hogy a kanálra rá is lehet harapni, na akkor alig ereszti el.
Tegnap nagy lelkesen felajánlotta Péter, hogy megeteti. Valamit már sejthetett mert a saját nyakába kötött egy nagy konyharuhát, ölébe vette Gergőt és úgy kezdtek neki a dolgoknak. Körtével próbálkoztak, mert két napja nekem a körtét nagyon ette, nagyokat nyelt, összességében több jutott a pocakjába mint az előkére. Persze voltak közben trükkök, egy kanál az ő kezébe is, a tányér Gergőkar távolságon kívül és néha én is ettem egy kanállal mikor lankadt a lelkesedése, ez mindig ösztönző volt hogy "jaj de jó anya is ezt eszi akkor én is!" felkiáltással. Szóval nekiláttak az evésnek, inkább kevesebb mint több sikerrel :D Gergő szépen nyitotta a száját ezzel nem volt gond, viszont azzal a lendülettel ahogy bekerült a kanál a szájába a nyelvével már tolta is ki az egészet. Tovább nehezítette a dolgot, hogy nem volt elég neki a saját kanala, volt hogy attól nem fért be a körte a szájába, de el akarta venni az apja kezéből a másikat is. Továbbá belenyúlt a tálba és mindeközben a nagy tornától a végén már feküdt az apja ölében. Öröm volt nézni! :D
Sajnos nem volt közelben a gép hogy lefotózzam. Itt az sem segített hogy én is ettem már a végén.
Summa summarum, Péter kijelentette, hogy majd ha Gergő 10 éves lesz, csak akkor próbálkozik újra! :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése