De nagyon! Persze nagyon jó azért feküdni, mert valljuk be szeretek heverészni és onnan nézegetni a fa leveleit, kényelmesen nézegetni a kezemet meg az ujjaim mozgását. Fekve anyát is jól látom akármerre jár. Ha véletlenül eltűnik akkor átfordulok és ismét jól látom őt is meg Dogmát is ..... néhány percig, mert aztán olyan nehéz lesz a fejem, hogy alig bírom tartani. Persze küzdök meg nyögök ezerrel de nem lesz könnyebb. Arra már rájöttem ha egy kicsit letámasztom akkor megint jobb egy kicsit de így azért eléggé munkás a dolog.
Na és persze így látom a rengeteg játékot. Nem is tudtam hogy ilyen sok van, először azt hittem ez mind Dogmáé. De csak hogy örökké elégedetlenkedjünk, most hogy látom hogy itt ez a sok játék, a többsége karnyújtásnyi távolságon kívül van, én meg nem érem el őket. Akárhogy nyújtózkodom nem megy. Lássuk be rövidek a karjaim. Pedig trükkös vagyok és próbáltam úgy is hogy nem csak a kezeimet nyújtottam hanem a lábaimat is hátha azok hosszabbak de azon kívül hogy a pocakomon hintáztam egyet mást nem értem el. Próbálkoztam mással is, például a popim megemelésével, hátha az segít. De mi történt, nem hogy közelebb kerültem volna hozzájuk, még messzebb lettek, igaz csak pár centivel. Szóval még csiszolnom kell a dolgokon..... Csak itt az újabb probléma. Töredelmesen be kell valljam hogy én nagyon nagyon kényelmes vagyok. És igazából nem is olyan rossz így nekem háton fekve. Anya meg idővel úgy is odaadja a játékot ha eluntam az egyiket.
Akkor minek dolgozzak én? :D
2009. szeptember 4.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése