59. fejezet - mi leszek ha nagy leszek?

Egyelőre még nagyon sokoldalú vagyok, így nem tudok dönteni.
Lehet, hogy manikűrös?
Vagy inkább optikus?
Vagy éppen dobos?
Vagy fotómodell?
Nem, ez inkább mégsem!


Megvan! Programozó mint apa!

58. fejezet - Haladunk, haladunk.....

Kicsikém új kúszástechnikát fejlesztget. Nem mondom van még mit csiszolni rajta, de legalább próbálkozik. :)
Félig átdől a hátára, a felsőtestével indítva a mozdulatot, majd felhúzza a felül levő lábát, kitámaszt vele és visszabillen hasra. Így egy próbálkozásra kb. 4-5cm-t halad előre! Mondjuk 20 centi után már úgy elfáradt hogy kiabált, hogy most aztán vegyem fel és oldjam meg a problémáját! :) Hason fekve a hosszanti tengelye körül egyébként 360 fokos fordulatot leír de arra még nem jött rá hogy gurulva eljuthatna bárhova. Mondjuk ha eljutunk ide akkor meg majd aggódhatok azon hogy ne üsse be folyton a fejét, mivel nálunk majdnem mindenhol kő van lerakva.

57. fejezet - Varratszedés

Nem volt olyan rossz mint amennyire tartottam tőle. Persze kicsit fájt Gergőnek az biztos, de az egész kb 2 percig tartott és jobban zavarta őt az hogy megint le volt fogva. A heg két szélénél vágta el a cérnát a doki és egy mozdulattal kihúzta az egészet. Igazából nincs is öltésnyom csak a két szélén egy egy pici, amúgy egy szép vékony vonal. Csak nagyon hosszú. :(
Íme
Végre fürödhet és kenegethetjük is. Na ez nem azt jelenti hogy eddig büdösbogár volt, mert nedves pelussal szépen lemosogattam mindenhol, de most már végre beülhet a vödrébe is! Sajnos viszont pont a pelus meg az összes gatya dereka odaesik ahol a heg van, úgyhogy muszáj lesz valamivel azért óvni hogy ne dörzsölje neki, mert még érzékeny.

56. fejezet - A 7 hónapos nagylegény

Ha belegondolok hogy majdnem ugyanannyi idő telt el a születése óta, mint attól kezdve, hogy megtudtuk bent lakik a pocakban, míg meg nem született. Hihetetlen hogy megy az idő.

Azt hiszem itt az ideje egy összegzés készítésének.

Méretek: 73cm és 8860g (a műtét után, műtét előtt 9180g volt)
Nagymozgás: forog hátról hasra, ezt csinálta először pedig ez a nehezebb, és hasról hátra is. Ahogy figyelgettem mindkét oldalra, de azért előnyben részesíti a bal karja felé forgást hátról és ugyanerre vissza hasról. Hason fekve nyomja fel a fenekét, de eddig inkább haladt hátra mint előre. Hason kb. 5-6 percet eljátszik időnként leteszi közben a fejét mert ugyebár az nehéz, de utána elkezd reklamálni. Látszik hogy már unja ezt a perspektívát, és dühös hogy más nem nagyon megy. Hason fekve maga körül 360 fokos fordulatot tesz.
Finommozgás: ügyesen átveszi egyik kezéből a másikba a dolgokat, tanulunk pápázni, időnként magának már behajlítja meg kinyújtja az ujjait feszült koncentráció közepette de még nem kötötte össze a dolgokat, a lábujjával felkapcsolja a pelenkázó fölé szerelt infralámpát, simi-simi felszólításra nem ütöget hanem simogatni próbál, a pelenkázón fekve összevissza rugdossa a hasam, sőt, gyakran kinézi magának a jobb cicimet és amikor fölé hajolok hogy elvegyem onnan a popsikrémet akkor ezerrel elkezdi azt is rugdosni :(
Értelem: nagyon sokat fejlődött az elmúlt időben, előre örül már dolgoknak, ha az apja csak közelít már majd kiugrik a bőréből úgy örül hogy odamegy hozzá, netán fel is emeli. Ismerkedik a gravitációval, dobálja le a dolgokat. Egyre jobban gépel a laptopomon, a múltkor egy nagy szöveget bemásolt az apjának a skype-ba amit előzőleg én is copypaste-eltem máshova. Nevet hangot ad ki a gép. Elkezdtünk ismerkedni a "nem" szóval vajmi kevés sikerrel, pedig a hanghordozásom is azt sugallta hogy nem jó amit csinál de csak kinevette a szigorú arcomat.
Fogak: kettő alul és pár napja küzdünk a jobb felső egyessel is.
Evés: Cici minden mennyiségben, őszibarack szintén minden mennyiségben és formában, körte ízlik neki de tele lett tőle kiütéssel, alma 3 napig nem volt tőle kaka, így most ezeket hanyagoljuk, valami új dolog után kell nézzek, illetve kenyérhéja, kiflicsücsök leginkább kiköpködve.
Alvás-kelés: nappal szopin vagy a hintában alszik el, esténként ringatom vagy a hintában (ez ritka), éjjel belealszik a szopiba. Alapjában éjjel 2x ritkán 1x kelés szopival, de a foga miatt az utóbbi időben egyre gyakrabban kelünk :(
Sírás: továbbra is csak nagyon indokolt esetben ha tényleg valami baj van, vagy fáj valamije.
Ja! egy nagyon fontos dolgot majdnem elfelejtettem, imádnivalóan tud somolyogni. :)

55. fejezet - Lábadozás

Jó pár napja nem írtam. Bent a kórházban nem volt energiám, ha Gergő aludt akkor én is megpróbáltam, mióta itthon vagyunk meg annyi dolog van hogy csak úgy repülnek a napok.

Nem akartam elhinni akárki mondta, hogy a gyerekek nagyon gyorsan regenerálódnak. De Gergő bebizonyította hogy márpedig ez igaz. A műtét másnapján már vigyorgott meg játszott, a nagy érdekesség a mobilom volt. Néhány óránként, amikor kiment a fájdalomcsillapító hatása sírdogált, de pár perccel a kúp beadása után már ismét mosolygott, vagy nyugodt álomba merült. Azért persze nem volt olyan mozgékony mint egyébként, szépen eljátszogatott háton fekve.














Pénteken reggel kiszedték az infúziót a kezéből illetve a drain csövet is sebéből. Egy hős volt, egyáltalán meg sem mukkant. A nagy meglepetés az volt mikor a doki közölte hogy hívhatom a szállító brigádot mert megyünk haza! El sem akartam hinni! Végre rendes ágyban alhatok!! Szépen felöltöztettem Gergőt és vártuk Pétert, meg a zárójelentést. Végül Péter érkezett meg előbb, majd jött a doki is a papírokkal, cserébe odaadtuk neki a borítékot, kértem fájdalomcsillapító kúpot és elindultunk haza.

Itthon már nagyon kis virgonc lett, pénteken még nem próbált meg forogni, de szombattól már ebben sem akadályozta meg semmi. Úgy tornázott, meg nyomta fel hanyatt fekve a fenekét meg a derekát hídba, hogy rossz volt nézni. Abszolút nem kímélte magát, sokszor már nekem fájt amit csinált. De ő nem panaszkodott, a kúp adagja is lecsökkent napi egyre. Sőt tegnap és ma már nem is adtam neki.

54. fejezet - túl vagyunk rajta!

Végre!

De valljuk be nem volt egyszerű.
Első sorban a műtét előtti éjszaka illetve hajnal miatt aggódtam, mert ki volt adva, hogy utoljára hajnali fél5-5 között ehet, utána már nem. Beállítottam az órát 3/4 5re, hogy nehogy elaludjunk, még ha ő nem kelne én akkor is megetetem. De felesleges volt aggódnom, mert mintha tudta volna, Kicsikém 4,40kor magától ébredt hogy szopizzon, így az első akadályt könnyedén vettük. Az indulással egy kicsit megcsúsztunk, de nem percre pontosan kellett érkezzünk így nem aggódtam, egészen addig míg el nem indultunk. A létező összes helyen dugó vagy torlódás volt, ott is ahol korábban még sosem, így végül a kért 8 helyett fél 9 után érkeztünk. Végül is ezzel sem volt gond mert még nem volt kész az ágyunk sem, épp akkor takarították. Hivatalosan fél10-től kezdődtek a műtétek és a kiírás szerint mi voltunk a 3. helyen előttünk egy 10 és egy 20 perces műtéttel. A legrosszabb ez egész reggelben a várakozás volt, legalábbis nekünk, mert Gergő jól eljátszadozott az ágyban a játékaival, meg a jövő-menő emberekkel. Fél11-kor már nem bírtam és megkérdeztem hogy mégis lehet-e tudni valamit, de azon kívül hogy az egyik műtét előttünk elmaradt, nem tudott a nővérke mit mondani, miért nem jönnek már.

Aztán egyik pillanatról a másikra ott termett a műtős fiú, hogy jött Gergőért és viheti-e. Olyan váratlan volt, igazából még megijedni sem volt időm. Végül gyorsan észbe kaptam és mondtam hogy én viszem, az ajtóban várta egy kocsi, oda betettem majd elindultunk a folyosón a műtő felé. A gyomrom a torkomban kezem remegett, de próbáltam mosolyogni - kevés sikerrel. Menet közben még lekerült Gergőről a cipője meg a farmer, csak zokni, body maradt és persze az elmaradhatatlan Víziló. Az ajtóban még megpusziltuk, ő pedig két kézzel megmarkolta Vízilovat, így tolták be. Ez volt 10.50-kor. Persze sírtam. Most, ahogy írás közben újraélem megint sírok, dehát én már csak ilyen vagyok. Egy ideig ott maradtunk a folyosón. Nem akartam elmozdulni onnan. Azt éreztem, hogy ha itt maradok a közelében akkor nem érheti semmi baj... Csak néztem az ablakokat. Rávettem magam hogy mozduljunk, de nem jutottunk messzire, kimentünk a kertbe a műtők ablakai alá, én meg próbáltam kitalálni hogy melyik mögött lehet. Szívem szerint felmásztam volna hogy benézzek, de Péter szerint nem volt jó ötlet.
Végül kimentünk a kocsihoz inni és ennivalóért, átálltunk a kocsival, de bevallom már nem emlékszem hogy mi mást csináltunk. Azt tudom, hogy mivel a műtétet másfél órásra ígérték, mi kb. negyed egytől ott tobzódtunk a folyosón a műtő előtt. Ahogy telt az idő én úgy lettem egyre rosszabbul. Kezdtem szédülni és hányingerem volt az idegességtől. Aztán 13.00 előtt nem sokkal meghallottam a hangját, ahogy sír. Csak nagyon halkan, meg nagy volt a zaj egyébként is de tudtam hogy Ő az! Péter nem hallotta, nem is hitte hogy Őt hallom, de pár perc múlva kijött a műtős fiú aki bevitte. Mosolygott és mondta hogy mindjárt hozzák. Nem is akartam elhinni de 1-2 perc múlva nyílt újra az ajtó és hozták. Egy gurulós ágyon hanyatt feküdt, be volt takarva de látszott hogy nincs rajta ruha. Aludt. És ott volt a takaró alatt Víziló is. Az altató orvos hozta, mosolygott ő is és mondta hogy minden rendben volt a műtétnél.

Majd betették az ágyába, bekötötték az infúziót és az oldalára fektették, amíg fel nem ébred nehogy a nyelve hátracsússzon. Persze ő egyfolytában a hátára akart fordulni :) Baba függő, fél óra másfél, hogy mennyit alszanak még ilyenkor. Gergő kb. 10 perc múlva felsírt. Nem tudtam hogy kivehetem-e meg hogy hogyan fogjam meg, de jött a nővér és a kezembe adta.
este fél 7ig volt a karomban. Kétszer próbáltam letenni de azonnal sírt, csak nálam volt jó. Végül Péter behozta a bárányszőrt amin otthon is mindig alszik és azon végre nyugodtan aludt tovább.

53. fejezet - holnap műtét

Nem tudom mit lehetne írni. Vagyis inkább úgy írom hogy nem lehet leírni. Ezt az aggodalmat, félelemet, idegességet, gyomorgörcsöt. És bármennyire igyekszünk is biztos hogy érzi ő is. Tegnap éjjel ébren volt másfél órát és hajnalban megint felsírt, pedig ilyet eddig sosem csinált.
Ma annyira ügyes volt a kórházban. Pedig volt mellkas röntgen, EKG, vérvétel, vizelet. Mindenki el volt tőle ájulva hogy szépen nyugodtan fekszik, nem kellett lefogni sem csak a vérvételnél, de ott sem volt olyan nagy gond, egy kicsit sírt, pedig 3 kémcsővel is vettek. Az én kicsi Hősöm!
Nem tudom mit írhatnék. Nem tesz jót hogy a gondolataimat az írás kedvéért beleengedem ebben az egészben mert már érzem, hogy szorítja a torkomat. Azt hiszem inkább abbahagyom. Majd talán holnap ha már túl leszünk az egészen. Akkor talán már menni fog.

52. fejezet - újabb produkció!

Sajnos a mai nap hasfájással indult, amire már nagyon régen nem volt példa, de mióta minden nap eszünk-iszunk barackot ismét ritkulnak a kakik. Hogy pontos legyek ezen a héten csak minden második vagy harmadik napra jutott, az viszont emberes :) Reggel bevetettem a kúpot is meg masszírozást is de nem jártunk sikerrel. Már persze ha az elalvást nem vesszük sikernek. Végül is negyed 11ig aludtunk.
Persze az ágyban indult aztán a hancúrkodás. Rengeteg dejdejdejejejeje meg hasra fordulás és onnan torna hogy meglegyen a fekvőtámasz. Végül az eredmény más lett. Úgy felnyomta magát a karjával, hogy átbillent a hátára. Szóval megvolt az első hasról hátra fordulás, vagyis inkább borulás. Nagyon meglepődött, de mivel Péterrel mindketten nagyon örültünk és tapsoltunk neki így a megilletődöttségből mosoly lett.
Azt hittem megint hetek de legalábbis napok telnek majd el a következő fordulásig, de tündérkém már délután újra csinálta. Sőt! Már új technikát is alkalmazott hozzá! A felsőtestével indította a folyamatot, addig dőlt oldalra míg a súlypontja már átkerült és végül a lába is átlendült.
Annyira büszke vagyok rá!
Sajnos a nap nem hozta meg a másik várva várt produktumot, csak újabb hasfájást az esti elalvás közben. Aggódom hogy mi lesz éjszaka, biztos ami biztos előkészítettem a lázmérőt.

51. fejezet - alvópajtások

Mostanában az alvás körül forog minden.
Az én gondolataim, hogy de jó lenne egyszer 8 órát egyben aludni. Délelőtt, hogy meglegyen Gergő alvása legalább fél óra különben nyűglődés lesz. Délután, hogy meglegyen a délutáni alvás, ami ha rövidre sikeredik akkor legkésőbb 6kor kezdjen bele Gergő még egy alvásba. Este, hogy 8-9körül elaludjon, majd a szörnyűködés, hogy megint milyen későn fekszem le és a gyerek mindjárt ébred így megint alig alszom, és spekulálok, hogy ha 2kor kel akkor ég van 2,5 órám, az éjjeli szopinál pedig reménykedek hogy 6ig kihúzza és akkor lesz még 4 órám.....
Jó lenne egyszer délután vele aludni, de ez valamiért sosem jön össze. mindig van valami "fontosabb" dolgom, pedig a műtétre és az utána jövő időre ki kéne pihennem magam..... Asszem ez hiú ábránd marad hiszen alig 2-3 nap van már addig.

Gergő gondolatai az alvással kapcsolatban annyi hogy vagy cici legyen, vagy legyen vele a víziló.






























Na jó, egyik éjjel szüksége volt maci közbenjárására is :)


Dogma pedig nyugodtan alszik bárhol ha egyedül van, ha van mellette valaki, pl. Gergő

50. fejezet - a hintám!!

Apa varrt nekem egy hintát! Azt hiszem a képek magukért beszélnek :D

49. fejezet - barackrulez

Az első, mondjuk sikertelen próbálkozás után a lereszelt, teaszűrőn átpasszírozott és babavízzel hígított őszibarack is csak sok-sok fintorgás és undorral rázkódás után kezdett el fogyni. Most már nagyon jól csúszik, pláne mióta rájöttem, hogy úgy az igazi ha a babavíz amivel hígítom langyos.
Azért nem adtuk fel a kanalazást sem, de nem visszük túlzásba, nem gyakoroljuk minden nap. Továbbra is hősként nyitogatja a száját, sőt rájött, hogy a kanálra rá is lehet harapni, na akkor alig ereszti el.
Tegnap nagy lelkesen felajánlotta Péter, hogy megeteti. Valamit már sejthetett mert a saját nyakába kötött egy nagy konyharuhát, ölébe vette Gergőt és úgy kezdtek neki a dolgoknak. Körtével próbálkoztak, mert két napja nekem a körtét nagyon ette, nagyokat nyelt, összességében több jutott a pocakjába mint az előkére. Persze voltak közben trükkök, egy kanál az ő kezébe is, a tányér Gergőkar távolságon kívül és néha én is ettem egy kanállal mikor lankadt a lelkesedése, ez mindig ösztönző volt hogy "jaj de jó anya is ezt eszi akkor én is!" felkiáltással. Szóval nekiláttak az evésnek, inkább kevesebb mint több sikerrel :D Gergő szépen nyitotta a száját ezzel nem volt gond, viszont azzal a lendülettel ahogy bekerült a kanál a szájába a nyelvével már tolta is ki az egészet. Tovább nehezítette a dolgot, hogy nem volt elég neki a saját kanala, volt hogy attól nem fért be a körte a szájába, de el akarta venni az apja kezéből a másikat is. Továbbá belenyúlt a tálba és mindeközben a nagy tornától a végén már feküdt az apja ölében. Öröm volt nézni! :D
Sajnos nem volt közelben a gép hogy lefotózzam. Itt az sem segített hogy én is ettem már a végén.
Summa summarum, Péter kijelentette, hogy majd ha Gergő 10 éves lesz, csak akkor próbálkozik újra! :)

48. fejezet - dolgozni kell, dolgozni!

De nagyon! Persze nagyon jó azért feküdni, mert valljuk be szeretek heverészni és onnan nézegetni a fa leveleit, kényelmesen nézegetni a kezemet meg az ujjaim mozgását. Fekve anyát is jól látom akármerre jár. Ha véletlenül eltűnik akkor átfordulok és ismét jól látom őt is meg Dogmát is ..... néhány percig, mert aztán olyan nehéz lesz a fejem, hogy alig bírom tartani. Persze küzdök meg nyögök ezerrel de nem lesz könnyebb. Arra már rájöttem ha egy kicsit letámasztom akkor megint jobb egy kicsit de így azért eléggé munkás a dolog.
Na és persze így látom a rengeteg játékot. Nem is tudtam hogy ilyen sok van, először azt hittem ez mind Dogmáé. De csak hogy örökké elégedetlenkedjünk, most hogy látom hogy itt ez a sok játék, a többsége karnyújtásnyi távolságon kívül van, én meg nem érem el őket. Akárhogy nyújtózkodom nem megy. Lássuk be rövidek a karjaim. Pedig trükkös vagyok és próbáltam úgy is hogy nem csak a kezeimet nyújtottam hanem a lábaimat is hátha azok hosszabbak de azon kívül hogy a pocakomon hintáztam egyet mást nem értem el. Próbálkoztam mással is, például a popim megemelésével, hátha az segít. De mi történt, nem hogy közelebb kerültem volna hozzájuk, még messzebb lettek, igaz csak pár centivel. Szóval még csiszolnom kell a dolgokon..... Csak itt az újabb probléma. Töredelmesen be kell valljam hogy én nagyon nagyon kényelmes vagyok. És igazából nem is olyan rossz így nekem háton fekve. Anya meg idővel úgy is odaadja a játékot ha eluntam az egyiket.
Akkor minek dolgozzak én? :D

Dogma mindig mindenhol

Jaj úgy szeretem!
Fini puha a szőre csak mindenhol ott van, néha még a számban is. Persze ilyenkor anya ugrik hogy kiszedje de volt hogy nem volt elég gyors én eltüntettem valahova, hiába kereste.
Az egyik legjobb dolog Dogmában, hogy mindig odafekszik ahol én vagyok és nem kell kitörni a nyakam hogy felnézzek rá, hanem egy szinten van velem. És nagyon jó boksz zsák is, jókat szoktam rugdosni az oldalát. Mi minden megosztozunk ahogy a jó testvérek szoktak, osztozunk a szőnyegen, a takarón, a homokozón, sőt a játékokon is bár, anya ennek nagyon nem örül.
Egy dolog van amit viszont idővel meg kell beszéljünk, az pedig a sok puszi. Ok értem én, én is szeretem ha pl. anya puszilgat de Dogma puszija túl nyálas, és nem nézi hova adja, hanem ahol éppen eltalál a nyelvével. Na igen és van még valami ami zavar benne de ezt csak halkan írom le nehogy megbántsam. Szóval elég büdi a szája...