16. fejezet - Oltások és egyéb finomságok

Túl vagyunk a második oltáson is. Nem adatom be Gergőnek csak a kötelezőket. Nagyon féltem az elsőtől. Emlékszem még kisebb koromban volt több botrány is, hogy a gyerek a kötelező oltástól beteg lett sőt olyan szövődményei lettek, ami szellemi illetve mozgásbeli maradandó károsodást okozott. Ennek a réme lebegett a szemem előtt. Hál'Istennek nem lett semmi, még csak be sem lázasodott Gergő. Nagyon ügyi volt, igaz kicsit sírt, de hamar megnyugodott volna ha én nem vagyok olyan bolond, hogy a szuri helyén letörlöm azt a kis vért ami kifolyt. Szegénykém úgy elkezdett sírni, biztos fájt ahogy én megnyomtam a szúrás helyét. Olyan rosszul éreztem magam miatta! A második oltásnál már eszembe sem jutott letörölni, nem számít egy kis vércsepp! Ekkor még ügyesebb volt, a szúrást észre sem vette, amikor benyomta a lötyit a dokinő a lábába akkor görbült le a szája és sírni meg csak a tű kihúzásakor kezdett. Gyorsan fölkaptam az asztalról és meg is nyugodott. Egy kis hős!
Délután bandázni voltunk ahol egy rövid játék után nagyot aludt. Átaludta a jó kis medence partyt is, így Ádi egyedül volt kénytelen pancsolni. Estére pedig sajnos hőemelkedése lett. Olyan forrónak éreztem a buksiját de a hőmérő csak 37,5-öt mutatott. Egy kicsit nyűgös is volt de hamar elaludt. nem adtam neki kúpot mert ez igazából láznak nem is votl nevezhető és a ksi szervezete pont a láz segítségévl küzd meg a kórokozókkal. Másnap viszont nem volt egyszerű. Pont jöttek anyósék unokalátogatóba, kicsi Gergő pedig szinte ahogy megjöttek elkezdett sírndogálni, nem volt könnyű megnyugtatni sem, igazából nem volt neki sehol sem jó csak a kezemben így hamar nálam kötött ki :) Nem tudom hogy ez még az oltás utóhatása volt-e de hálistennek másnapra kialudta magából.
A következő oltást július 15-én kapjuk.