Dogma, az "első szülöttünk" :D Kicsit szőrös, kicsit büdös, de a mi fiunk! Imád minket és mi is imádjuk Őt! Apa és anya vagyunk neki is.
Egy kicsit féltem, hogy fog reagálni Gergőre, féltettem a kis lelkét, hiszen feltétel nélkül imád minket, és most érkezik valaki aki kitúrja őt az első helyről, és igazán még megbeszélni sem tudom vele hogy mi is történik.
Amikor megindult a szülés após eljött érte. Már többször volt náluk nyaralni, így nem volt ebben semmi szokatlan. Egy hétig volt náluk, mi Gergővel szerdán jöttünk haza, Dogmát pedig hétvégén hozták. Nagyon örültünk neki volt nagy ugatás és földön hempergés... már amennyire tőlem telt :) Addig Gergő a hálóban aludt. Majd bementünk együtt, odatartottam neki, megszagolta, nézegette, Mondtam neki Ő Gergő, az öccse :) Aztán visszafeküdtem Gergővel az ágyba. Ekkor már furcsán nézett, és mivel a nap hátralevő részében már ki sem keltem, ha igen akkor nagyon rövid időre és őt nem simogattam meg többet, kezdte érteni hogy valami fura dolog történik ami számára nem a legjobb. És okos kiskutya lévén ennek megfelelően meg is sértődött rám. Két napig hiába hívtam, nem jött oda. Sőt, direkt elfordította a fejét ha szóltam hozzá.
Azóta azért már megbékélt és elfogadta hogy nem ő az első, már nem ő a kicsi gyerek :) De pont úgy viselkedik, mint egy testvér, féltékeny, ha kedvesen szólok Gergőhöz rögtön szalad ő is, hiszen eddig csak hozzá beszéltünk így, és fúrja oda a fejét hogy őt is simizzem. De szereti Gergőt, ha eléri rögtön puszilja én meg nem győzöm tisztítani a gyereket :)
Már játszottak is együtt, sőt összemérték a lábukat is:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése