Izgi

Szombaton olyan izgit csináltunk anyával! Titokban, hogy apa meg ne tudja, elmentünk egy klassz helyre ami tele volt mindenféle színes edénnyel. Persze voltak fehérek is, mint később kiderült azért, hogy csupa kedves anyukák odavigyék a babáikat és lenyomatot csináljanak rájuk a talpukból, ugyanis mi is ezt csináltuk. Először amíg még mások nem voltak egy jó nagyot szopiztam. Olyan jól esett, hogy el is aludtam közben így anyának volt ideje megfestenie egy bögrét. Aztán sajnos jött egy nagykislány aki olyan hangosan beszélt, hogy felébresztett, de így legalább nekiláthattunk az én tányéromnak is.
Anya kiválasztott két szép kéket majd jött egy kedves néni, aki egy hosszú de nagyon puha valamivel felkente a kékeket a talpimra. Csuda finom érzés volt, nagyokat sikongattam közben, anya alig tudta tartani a lábam, hogy nehogy minden kék legyen, de a nadrágjára így is jutott belőle. Utána a nénivel ketten megpróbálták rányomni a talpimat a tányérra. Az első nagyon jól sikerült, viszont a másodikat újra kellett csinálni. Sebaj, megoldottuk ezt is. Szerette volna anya, ha a tenyeremet is rátesszük de én egyelőre jobb szeretem ököllel püfölni a dolgokat, nem akartam kinyújtani az ujjaimat. Aztán csinált még a tányéron némi utómunkát, én meg addig szórakoztattam a többieket a kocsiból. Nagyon jól éreztem magam! Tegnap adtuk oda apának. Nagyon tetszett neki, először azt hitte hogy ezek csak díszek, de anya megnyugtatta hogy nyugodtan ehet ihat belőlük.

Látogató

Itt volt látogatóban Imi, anya barátja. Itt is aludt. Nagyon szimpi volt, végre valaki akinél még nekem is több hajam van! Ő is olyan nagy mint Apa, jó volt a karjában lenni. És amikor a térdére fektetett meg csuda dolgokat magyarázott, nagyokat kacagtam rajta mindenki örömére.

21. fejezet - Medence parti

Kaptam Anyától egy medencét de csak harmadik nekifutásra sikerült kiderítenem mi is az! Először Ádi barátomnál voltunk de én az oltás után úgy bealudtam, hogy kénytelen volt egyedül felavatni. A második alkalom a teraszon lett volna, de mire Anya teleöntötte vízzel meg kihozta azt sok, szerintem teljesen felesleges cuccot hozzá, megint bealudtam :(
De végre eljött a nagy nap, amikor bele kerültem én is! Igazából először nem tudtam ám mi az, de mivel imádok fürdeni és ebben is víz van így azonnal a szívembe zártam. Annyi volt csak a fura, hogy ebben feküdni kell, mivel esténként én egy vizes vödörben szoktam üldögélni. Amikor beletett először fura volt, meg is lepődtem hogy most mi van. Ki tudok terülni a vízben nem csak törökülésben, a lábammal a nyakamban vagyok. Hamar ráéreztem ám az ízére, el is kezdtem kapálózni! Képzeljétek, ki tudtam fröcskölni a vizet a medencéből! Erre persze odajött Dogma is, nehogy már ő kimaradjon valami jóból én meg megpróbáltam lefröcskölni őt is.

20. fejezet - A csajok

Hát igen! Azt sem tudtam kik azok de Anyától már többször hallottam, hogy vasvillával akarja majd kergetni őket. Szegények! Anya szerint ha rájuk villantom a féloldalas mosolyomat akkor majd itt fognak csüngni a kapun hogy bejussanak hozzám. Egyelőre nem tudom még, hogy jó lesz-e ez nekem vagy sem.
Nohát az első csajszi életemben Laura volt. Hozzám képest ő már "nagylány" és ennek megfelelően elég rámenős is volt. Én nyugisan feküdtem a játszótéren, időnként bele-bele szívva a cumimba, ő meg egyfolytában nyúlkált meg rám akart fordulni, egyszer a cumimat is kinézte magának. Persze! Hozott volna inkább magával egyet! De ügyes voltam, nem hagytam hogy elvegye, gyorsan kiköptem mielőtt elérte volna a számat. A második nőci szintén Laura volt aki már most hódolva a női szeszélynek Lolinak hívatja magát. Ráadásul ő rendezte a kerti partyt amire hivatalos voltam. Úriemberhez illően én érkeztem elsőként, így volt időm őt jobban szemügyre venni, pláne hogy a többiek jó fél óra késéssel érkeztek. Mi már nagy egyetértésben heverésztünk az ágyon, megfogta a kezemet is, mikor beállított a konkurencia, Marcell személyében. Loli persze nagyon élvezte a helyzetet mert egyszerre két pasi között feküdt.De nem tartott ám ez sokáig mert megérkezett a másik Laura is, aki aztán abszolút központi személyiség lévén egyfolytában bemutatózott hogy hogy tud hullámban a hasán előre haladni, meg hogy forog jobbra balra mint egy balerina. Nekem egy kicsit sok is volt így én egy idő után elvonultam aludni és legfiatalabb lévén hagytam had éljék ki a nagyok a feltűnési vágyaikat.

19. fejezet - Kacaj

Imádni való, édes, kedves, könny szökik az ember főleg az anya szemébe. Itt látszik leginkább hogy fejlődik, hogy nyílik a baba értelme és miként tanul. Először a még nem tudatos főleg a baba álmában látható apró mosolycsírák, majd már ébren is mosolyog és idővel tudatosan minket ajándékoz meg vele. Imádni való ahogy nagyra nyitja fogatlan kis száját és kidugja közben a nyelvét. De itt nem áll meg hiszen tanul minden másodpercben, megpróbálja utánozni a ránevető anyuka vagy apuka hangját. Ezek a legviccesebbek ahogy próbál nevetni édes aranyos még elcsukló hangon. De a legszebb és a korona az egészen a baba gyöngyöző kacaja.

18. fejezet - Dogma

Dogma, az "első szülöttünk" :D Kicsit szőrös, kicsit büdös, de a mi fiunk! Imád minket és mi is imádjuk Őt! Apa és anya vagyunk neki is.
Egy kicsit féltem, hogy fog reagálni Gergőre, féltettem a kis lelkét, hiszen feltétel nélkül imád minket, és most érkezik valaki aki kitúrja őt az első helyről, és igazán még megbeszélni sem tudom vele hogy mi is történik.
Amikor megindult a szülés após eljött érte. Már többször volt náluk nyaralni, így nem volt ebben semmi szokatlan. Egy hétig volt náluk, mi Gergővel szerdán jöttünk haza, Dogmát pedig hétvégén hozták. Nagyon örültünk neki volt nagy ugatás és földön hempergés... már amennyire tőlem telt :) Addig Gergő a hálóban aludt. Majd bementünk együtt, odatartottam neki, megszagolta, nézegette, Mondtam neki Ő Gergő, az öccse :) Aztán visszafeküdtem Gergővel az ágyba. Ekkor már furcsán nézett, és mivel a nap hátralevő részében már ki sem keltem, ha igen akkor nagyon rövid időre és őt nem simogattam meg többet, kezdte érteni hogy valami fura dolog történik ami számára nem a legjobb. És okos kiskutya lévén ennek megfelelően meg is sértődött rám. Két napig hiába hívtam, nem jött oda. Sőt, direkt elfordította a fejét ha szóltam hozzá.
Azóta azért már megbékélt és elfogadta hogy nem ő az első, már nem ő a kicsi gyerek :) De pont úgy viselkedik, mint egy testvér, féltékeny, ha kedvesen szólok Gergőhöz rögtön szalad ő is, hiszen eddig csak hozzá beszéltünk így, és fúrja oda a fejét hogy őt is simizzem. De szereti Gergőt, ha eléri rögtön puszilja én meg nem győzöm tisztítani a gyereket :)
Már játszottak is együtt, sőt összemérték a lábukat is:

17. fejezet - Apával

Gergőke szavait tolmácsolom:
Amikor megszülettem anyát csak nagyon rövid ideig láthattam, de apa jött velem mindenhova, nem hagyta hogy egyedül legyek és féljek. Ott volt mikor megtöröltek, és beraktak az infralámpa alá melegedni, mikor megmértek meg mindenféle rossz dolgokat csináltak, és akkor is mikor rá rakták a popimra azt a fehér izét, amitől azóta sem tudok csak rövid percekre megszabadulni. Ott volt és az ujjával megnyugtatott amikor sírtam, talán beszélt is hozzám, már nem emlékszem, de azt tudom, hogy kattogtatott valami fekete izével.











Azóta sajnos apát ritkán látom, de ha előkerül akkor szélesen mosolygok rá. És ha még velem marad egy kicsit akkor elszoktam mesélni, hogy mik történtek velem a nap folyamán. Ez nagyon tetszik neki is, és nagyokat mosolyog. Néha a pelusom is kicserélni, de a giga kakiktól azért anya meg szokta kímélni.
Amíg minibb voltam nem nagyon tudott mit kezdeni velem. Fogott ugyan a kezében, de én sírtam és nem vigasztalódtam meg csak anyánál. Mondta is apa, hogy nála csak sírok és ez őt frusztrálja, de azért nem adta fel, és többször voltam az ő kezében is. Ha nem sírtam akkor aludtam. Az jó volt, mert nagy volt és puha. Más mint anyánál, ott mindig fini tejszag van.
Nagyon szeretem nézni amikor barkácsol, már alig várom hogy én is fúrhassak vele a kis fúrómmal.
Addig is dolgozom azon, hogy minél többet legyen velem, szórakoztatom, és nagyokat rikkantok amikor együtt vagyunk, hogy ne féljen attól, hogy megint csak sírni fogok!

16. fejezet - Oltások és egyéb finomságok

Túl vagyunk a második oltáson is. Nem adatom be Gergőnek csak a kötelezőket. Nagyon féltem az elsőtől. Emlékszem még kisebb koromban volt több botrány is, hogy a gyerek a kötelező oltástól beteg lett sőt olyan szövődményei lettek, ami szellemi illetve mozgásbeli maradandó károsodást okozott. Ennek a réme lebegett a szemem előtt. Hál'Istennek nem lett semmi, még csak be sem lázasodott Gergő. Nagyon ügyi volt, igaz kicsit sírt, de hamar megnyugodott volna ha én nem vagyok olyan bolond, hogy a szuri helyén letörlöm azt a kis vért ami kifolyt. Szegénykém úgy elkezdett sírni, biztos fájt ahogy én megnyomtam a szúrás helyét. Olyan rosszul éreztem magam miatta! A második oltásnál már eszembe sem jutott letörölni, nem számít egy kis vércsepp! Ekkor még ügyesebb volt, a szúrást észre sem vette, amikor benyomta a lötyit a dokinő a lábába akkor görbült le a szája és sírni meg csak a tű kihúzásakor kezdett. Gyorsan fölkaptam az asztalról és meg is nyugodott. Egy kis hős!
Délután bandázni voltunk ahol egy rövid játék után nagyot aludt. Átaludta a jó kis medence partyt is, így Ádi egyedül volt kénytelen pancsolni. Estére pedig sajnos hőemelkedése lett. Olyan forrónak éreztem a buksiját de a hőmérő csak 37,5-öt mutatott. Egy kicsit nyűgös is volt de hamar elaludt. nem adtam neki kúpot mert ez igazából láznak nem is votl nevezhető és a ksi szervezete pont a láz segítségévl küzd meg a kórokozókkal. Másnap viszont nem volt egyszerű. Pont jöttek anyósék unokalátogatóba, kicsi Gergő pedig szinte ahogy megjöttek elkezdett sírndogálni, nem volt könnyű megnyugtatni sem, igazából nem volt neki sehol sem jó csak a kezemben így hamar nálam kötött ki :) Nem tudom hogy ez még az oltás utóhatása volt-e de hálistennek másnapra kialudta magából.
A következő oltást július 15-én kapjuk.

15. fejezet - Fotózás

Egy nagyon kedves fotós lánynál, Bereczki Zsuzsinál (Berifotó) voltunk. Az egész fotózás kb 3 órát tartott, közben Gergő 2x szopizott és aludt is 20 percet. Úgy viselte mint egy profi modell! :D Többször átöltöztünk, és mindenféle pózokban kellet elhelyezkedjen. Zsuzsi is nagyon ügyes volt hiszen ilyen pici baba még nem tud sokáig egy pozícióban maradni és nem lehet arra kérni hogy csináljon meg valamit még egyszer. Íme néhány kép:

14. fejezet - Műteni - nem műteni

Nem akarom hogy megműtsék! És igyekszem is mindent megtenni érte!
Igazából még pocakos koromban kezdtem el járni pránanadi kezelésre. Hetente egyszer mentem Gyurihoz, rajtam keresztül kezelte Gergőt, aki nagyon szerette, mindig mozdult Gyuri keze után. Érdekes, hogy a vese miatt 3 hetente kellet mennem genetikai UH-ra és mégis csak miután kezelt Gyuri "vették észre", hogy Gergőnek a jobb oldalon kettős üregű veséje van. Én biztos vagyok benne hogy Guri keze van a dologban. :) Sőt, mint már írtam korábban, amikor születés után Gergőt UH-zták kiderült hogy mindkét oldalon kettős üregű a veséje.
Azóta is járunk kezelésre és néha én is megkezelem itthon. Az eredmény: a márciusi UH szerint a tönkrement tág rész 24mm, míg a május 6-án végzett UH szerint már csak 16mm. Ez akárhonnan nézem is, egyharmados csökkenés!
A műtét kiírt időpontja május 7. volt. Ahogy közelgett az időpont egyre rosszabbul éreztem magam miatta, és egyre rosszabb gondolataim, érzéseim voltak vele kapocslatban. Biztos butaság de folyton az járt a fejemben hogy nem fog felébredni. A műtét előtti pénteken elmentünk egy természetgyógyász gyerekorvoshoz, aki sajnos nem volt szimpatikus. :( Alapban sem, de amikor közölte hogy fogyókúráztassam Gergőt mert szerinte kövér, hát akkor meg pláne nem! Azzal érvelt még, hogy az anyatej az tiszta fehérje, és nagyon megterheli a veséjét is amivel ugye gond van, illetve az egész szervezetét. Nohát kb. 2 perces utánaolvasás eredményeképpen találtam a következőt: az anyatej fehérjetartalma 1% körüli!!! Szóval no comment. Kezelésként pedig iszonyat drága gyógynövényes szereket javasolt illetve egyéb kezelést aminek kimenetelét ő sem tudta garantálni. A szereket rajta keresztül lehet megvenni illetve a kezelést nála lehet megcsinálni. Szóval az egész nagyon nem tetszett. Ami miatt mégis jó volt hogy elmentünk hozzá, hogy ő vetette fel annak a lehetőségét, hogy halasszuk el a műtétet. Várjunk még vele hogy erősödjön Gergő immunrendszere. Ezen felbuzdulva a műtét előtt két nappal felhívtam a dokit, megkérdeztem hogy nem lehetne-e halasztani. Nem zárkózott el, berendelt egy hasi UH-ra aminek eredményét fentebb leírtam.
Az ő szemszögéből változás nincs, - hiszen a tönkrement vese nem kezdett el újra működni, amit persze nem is vártunk - műteni kell, de nem SOS így várhatunk 2-3 hónapot. Annak, hogy 1/3-dal kisebb a tönkrement rész nem tulajdonított jelentőséget. Azzal engedtek haza minket, hogy szedjük tovább az antibiotikumot és ha belázasodik vagy genny lesz a vizeletében azonnal műteni kell.
Az antibiotikumot saját felelősségemre azóta sem és előtte sem adtam-adom Gergőnek. Meg vagyok győződve arról, hogy legalább akkora kárt okoznék vele, tönkreteszi a még alig létező bélflóráját és kitudja milyen hosszabbtávú következménye lesz, mint amekkora a kockázata annak hogy esetleg a vese begyullad. Hiszen nem azért kellene szedni mert most van baja, hanem azért hogy "megelőzzük" hogy baja legyen. Az anyatej rengeteg immunerősítő anyagot tartalmaz, többet, mint amit egy csecsemő bárhonnan máshonnan megkaphatna, és mivel Gergő még mindig csak szopik így mindent megkap amire csak szüksége van, hogy kis szerevezete megelőzze a betegséget! Egyébként pedig 16 hetesen 67cm és 7640g Ez magáért beszél.

13. fejezet - Vizsgálatok

4 naposan már a Klinikán voltunk. Másfél órás várakozás után végre sorra kerültünk, pedig volt időpontunk is. :( Elküldtek UH-ra, ott is vártunk egy kicsit de ez már nem volt olyan vészes. Kicsikém az elején egész jól bírta, egy kicsit nehezményezte, hegy hideg a zselé aminek egy idő után hangot is adott. Megnézték a pocakján és a hátán is. Az eredmény, hogy mindkét oldalon kettős üregű veséje van, a bal oldalon az alsónak van egy nagyon enyhe 6mm-es tágulata, a jobb oldalon a felső ép, alul viszont 24mm tág hólyag van amiben nem maradt ép veseállomány. Veleszületetten tönkrement. :(
A doki antibiotikumot írt fel mintegy megelőzésként a fertőzést, és kaptunk két időpontot izotópos vizsgálatra és hólyagfeltöltésre.
Az izotópos volt előbb. Igazából az egész szörnyű volt. Betettek a fejébe egy branült, amin keresztül adagolták az izotópot. Abban maradtunk, hogy Péter lesz bent vele amíg beteszik, én kint várok az ajtó előtt. Borzasztó volt hallani ahogy keservesen sír szegénykém, én meg nem tudok tenni semmit, hogy segíthessek vagy megvigasztaljam. Kint álltam az ajtó előtt és ömlöttek az én könnyeim is. Maga a vizsgálat úgy zajlott, hogy le kellett bodyra vetkőztessem Gergőt, befektették egy ágyra ahol lekötözték úgy hogy csak a két keze meg a feje lógott ki és a fején levő branülön keresztül beadták az anyagot. Ez az egész azt hivatott kimutatni, hogy a két vese hány százalékosan működik. Magyarul addig kellett így feküdjön míg eljutott a veséjébe majd ki nem pisilte a cuccot. Ez kb. 30-40 perc volt.
A nőnek nem sok empátiás érzéke volt, mert úgy mozgatta a kis vénában a tűt amíg levette a kupakját meg visszatette, hogy szegénykém nagyon nagyon sírt. Nagyon nehezen tudtam megnyugtatni, vele sírtam itt is. Kicsikém lekötözve fekszik és még fájdalmat is okoznak neki. Mire nagy nehezen abbahagyta a sírást pár perc múlva megint jöttek és még egy adag cuccot beadtak neki. Kezdődött újra az egész :( Végre vége volt a vizsgálatnak, mikor jött még a java, a bunkó nő úgy vette ki a fejéből a branult, hogy a ragtapasszal együtt simán kitépte a kis haját is egy nagy területen. Szegénykém annyira sírt, hogy hang sem jött ki a torkán és még mondta a nő, hogy jaj miért sírok én is hisz nincs semmi gond!! Az eredmény egyébként elég jó lett, a jobb oldalon a tönkrement rész null,a de felette 35%, a bal oldal pedig 65%. A teljesen ép vesék 50-50%-osan működnek.
A kis kopasz folt még mindig megvan neki, és biztos vagyok benne hogy emiatt az élmény miatt nem tudtam-tudom pólyába tenni, vagy takaróba bebugyolálni, mert abban a pillanatban, hogy megérezi hogy nem tud szabadon mozogni, még ha alszik is, felébred és elkezdi magát rángatni és szó szerint pánikol.
A hólyagfeltöltés ugyanezen a héten volt pár nappal később. Ennek a lényege, hogy megnézik, hogy a húgyhólyagból folyik-e pisi visszafelé a vese felé. Persze folyik mindkét oldalon. Ehhez megkatéterezték, és valami kontrasztanyagot nyomtak be a hólyagjába amit megnéztek röntgen alatt és UH alatt is. Aláírattak velünk egy hozzájáruló papírt amin le volt írva a vizsgálat menete is, és az is hogy a katéterezést egy vékony csővel csinálják.
Hát ehhez képest kb. 5mm vastag volt a cső, alig kisebb mint az kis kukija. Szegénykém annyira sírt. Először volt az UH-s vizsgálat. Kétszer is töltötték közben a hólyagját, aminek következtében automatikusan pisilt is. És aztán a végére egy jó nagyot oda is trottyantott a dokinő keze alá. Nagyon büszke voltam rá, a kis édes legalább így elmondta az egészről a véleményét helyettem is! :) Majd ugyanez ismétlődött a röntgen alatt is. Mindannyian kaptunk egy jó nagy adag sugárzást, mert nekem kellett itt is lefognom.
A vizsgálatok eredménye hogy műteni kell, és a műtét kiírt időpontja május 7.