73. fejezet - műtét előtt és után

Tegnap voltunk kontrollon. A hivatalos eredmény, hogy a gyerek a műtétből felépült, minden rendben. A sebe "gyönyörű". Valóban szép, már amennyire egy ekkora seb szép lehet. A hasi UH-n ugyan láttak egy cisztát a vese azon részén ahol vágva és varrva lett, de a doki azt mondta hogy ez normális és fel fog magától szívódni. Még egy újabb kontrollra sem hívott miatta vissza. Szóval a műtétből gyógyultnak lettünk nyilvánítva. Ami még hátravan, az a visszafolyás miatti vizsgálat, hogy az rendeződött-e. Elvileg magától rendbejön egy éves koráig. Úgy legyen.

Most már megszoktam, de a műtét után még hetekig olyan furcsa volt, hogy már nincs miért izgulni, nincs min aggódni, mit várni. Igazából eddigi közös utunkat Gergővel úgy is számíthatnánk hogy műtét előtti és műtét utáni időszámítás. A műtét előtt mindent ahhoz igazítottam vagy mértem. Mindig úgy gondolkodtam, hogy csak legyünk túl a műtéten és akkor majd meglesz ez vagy az, vagy elmegyünk ide vagy oda. Vagy majd akkor jönnek látogatóba illetve még előtte jöjjenek mert utána ki tudja mikor leszünk megint fogadóképesek. Aztán egyszer csak túl lettünk rajta, Gergő pikk-pakk felépült és hirtelen lett egy üresség bennem. Először nem is tudtam hogy mi az hiszen olyan régóta izgulunk már, már pocakos korában is csak emiatt aggódtunk hétről hétre, és most meg hirtelen vége. Nagyon fura volt megszokni. Végre élhetjük az átlag babák gondtalan napjait.

72. fejezet - Görgőke újabb produkciója

Kicsi drágám legújabb produkciója íme:


Kétség nem fért hozzá, hogy ezt fogja először megtanulni, lévén lustácska fiúcska. A kúszás is csak segítséggel megy, egyébről pedig ne is beszéljünk. De így már nem mehetett tovább, már nagyon utált csak feküdni, ezért az energiáit egyéb (pl. kúszás) helyett az ülés megtanulásába ölte. Már hosszú hetek óta üldögélt valamelyikünk ölében többnyire az asztalra támaszkodva:


Majd ahogy ügyesedett, bár szigorúan csak rövid ideig, üldögélt háttámasszal is:

	Majd apa ölében gyakorolt tovább

Majd már egyedül is próbálkozott, de még szoros felügyelet mellett

És valljuk be még most is vigyázni kell rá, mert nem hajlandó támaszkodni és egy idő után elborul, de nagyon tetszik neki hogy már nem csak fekvő perspektívából szemléli a világot. Bár bevallom jobban örülnék ha törekedne a haladásra is, leginkább kúszás formájában de ő sajnos másként gondolja. Akkor hajlandó a kúszást próbálgatni, ha van valami puha cucc, leginkább plüss, amire rá tudj támasztani a fejét. Ekkor feltolja a popóját, ekkor két lehetőség van, vagy elborul az oldalára, vagy ha ügyes, akkor megemeli a fejét és előre csúszik kb 5-10 centit. Bár ma már kétszer le tudtam tenni négykézláb és nem vágta azonnal hasra magát.
Ez is valami :D

71. fejezet - baleset és sok sírás

Édes kicsi babám leesett a kanapéról, mellőlem. Nagyon nagyon sírtunk. Mindketten. Nagyon rosszul érzem magam miatta még most is hiszen elkerülhető lett volna. Mellette ültem a kanapén, ő pedig épp készült elaludni. Az oldalára fordult és már vízilovat gyömöszkölte. Egészen eddig fogtam, de mivel úgy láttam már csukódik a szeme, elvettem róla a kezem és a TV-re néztem.

Ő épp ezt a pillanatot kiválasztva lendített egyet a lábán és mire odakaphattam volna, lefordult a kanapéról és hanyatt érkezett a kőre, jól beverve a fejét. Alig tudtam megvigasztalni, csak sírt és sírt keservesen, végül már én is vele sírtam. Azt még percekig tartó hüppögés volt, majd cicin elaludt. Éjszaka is többször felsírt, meg nyugtalan volt, gondolom ennek a a zaklatott elalvásnak köszönhetően. Olyan lelkiismeret furdalásom van még most is. :( Épp eleget fog még esni, legalább ami rajtam múlik kerüljük el!

70. fejezet - rólam, gondolatokról, érzésekről, bánatról

Ma 8 hónapja hogy született meg Gergő. És pont ma akadt kezembe egy régi újság cikke, ami a a bababarát kórházakról írt, kiemelten a Szent Imréről, ahol terveim szerint szültem volna. Ahogy elolvastam magam is meglepődtem mennyire felkavart. Újra szembesültem vele hogy mennyire nagyon nem úgy alakult a szülésem ahogy terveztem, és mennyire más lehetett volna, és azzal is hogy bár sosem beszélünk róla, de milyen mély fájó pont maradt bennem miatta. Élénken bennem él az izgalom és várakozás amikor elfolyt a magzatvíz és elkezdtünk készülődni. És aztán ahogy tovább gondolom...., de írtam róla már eleget korábban itt és itt.
Annyira szeretném hogy a következő olyan legyen amilyet terveztem és hogy ezt átélhesse velem Péter is, hogy megtapasztalhassa, hogy mennyire másként is lehet ezt csinálni!

Az biztos, hogy a SOTE I-re be nem teszem többet a lábam, és már meg is találtam az új orvosomat, újra a Szent Imrében.

69. fejezet - a 8 hónapos nagykisfiú

Eltelt megint egy hónap. Pedig mintha tegnap írtam volna a 7 hónapos összefoglalót... meg mintha tegnap előtt szültem volna.....

Sok minden történt ebben a hónapban is, a legnagyobb fejlődét evés terén értük el:
Méretek: 74cm és 9440g
Nagymozgás: hát leírom hogy kúszik. ami persze nem teljesen fedi a valóságot, hiszen a legfőbb - az esetek 99%-ban - helyzetváltoztatási mód ha anya arrébb teszi-tolja, felemeli, stb. Már KÉTSZER próbálkozott kúszással, ami igazából egész jól is ment 3 mozdulatig, utána győzött a lustaság. És azóta is győzedelmeskedik. Viszont egész szépen üldögél, persze még az egyensúly megtartása nem megy olyan jól, de minimális segítséggel elüldögél pár percet. Aztán persze meglát valamit és menne oda, oda el is jutunk, hogy ülésből hasra kerül (persze segítséggel) de onnan már nincs tovább hanem jön a kiabálás hogy anya segíts. Hason most már nagyon sokáig elvan, csak legyen körülötte elég nagyon érdekfeszítő izgalmas zenélős világítós játék. A favorit a mobilom (persze van neki is egy kiszuperált de még világító, de az sosem olyan izgis mint anyáé vagy apáé) illetve a varázsbotja, ami egy toll, leszedhetetlen kupakkal és ütésre vibráló labdával a végén. Ez legalább nem ad ki hangot! :) A gurulás egyre jobban megy, már gurul és fordul a tengelye körül hogy elérjen valamit, de hosszabb távon ezt a közlekedési formát sem alkalmazza. A pelenkázás kezd kalandos lenni, mert mindig vagy a feje felett levő popsitörlő-popsikrémek valamelyike kell, vagy éppen leszedi a falra tett képeket és azt kapargatja. Persze mind ezt lendületes forgolódások közepette. Ja és nagyon szeret hason fekve dobolni! Egyelőre úgy néz ki dobos lesz :D Illetve a járókában hason fekve elkezdett felkapaszkodni a szélénél hogy fellásson a mellette levő asztalra hogy mit is csinál ott anya, persze mindig elborul de a vége az lesz egyszer, hogy feltérdel.... egyszer..... a megoldás itt is én vagyok, egyelőre. Jaj hát a legfontosabbat majdnem elfelejtettem! Korábban képpel is demonstráltam már, hogy a pihenőszékében addig rúgkapál, míg le nem csúszik a székről és szépen kifordul belőle hasra. Ez teljesen saját fejlesztés, gondolom erre pazarolt minden energiát a kúszás helyett :D
Finommozgás: ritkán egyszerre két külön dolgot fog a két kezében, ügyesen mutat a mutatóujjával és előszeretettel azzal piszkál dolgokat, pl Dogma talpát csikizi. És már kiszúrta az ujjunkon a gyűrűket és azt is piszkálja. A pápá még nem megy felszólításra, magának szokott pápázni ha a kedve úgy tartja :) Viszont sokat figyeli a tükröt, direkt letettem neki egy nagyobbat a habtapi végébe az asztalnak támasztva. Ha észreveszi benne magát vagy engem, mindig figyel, hol a tükörből néz rám, hol rendesen. Tuti tudja hogy azok is ott mi vagyunk. Hosszú percekig elvan azzal, hogy mozgatja az ujjait vagy mindkét kezét és ezt a tükörben nézi. A cumisüveget ügyesen felveszi maga mellől és beteszi a szájába így ha akar már egyedül iszik. A hangsúly a "ha akarom" van :)
Értelem: Figyelgeti hogy milyen változásokat okoz a környezetében, ha meglök valamit az elgurul vagy körbe megy. Ha megmutatok neki valamit, hogy pl hogy pörgesse az autó kerekét azt utánam csinálja.
Azt kell mondjam, a gyerek mobil függő. Ma lapozgattunk egy újságot és volt benne egy mobil. Azonnal odacsapott és mindent elkövetett hogy fel tudja venni a papírról. Rájött arra is, hogy mit kell megnyomni a telefonomon, hogy megszólaljon a zene. Azóta ha a kezébe adom az az első amit megnyom. A "nem" ismerete még mindig nem nagyon megy. Viszont napról napra okosabb! Olyan jó figyelni hogy egyre több mindent tud és ért :) Dumál, most már szinte egyfolytában. Ennek nagyon örülök, mert eddig eléggé csendes volt. Puszikat dob ezerrel, de ez is a ha akarja kategóriába tartozik. Viszont pacsit felszólításra ad, bármikor!
Fogak: kettő alul, egy felül és küzdünk a fenti másodikkal is.
Evés: Cici még mindig a fő táplálék, viszont most már napi 2x eszik mást is. Egyszer a délelőtti alvás után, ez gyümölcskeverék - alma-körte-banán és ezek mindenféle variációja- egyszer pedig délután 6-7 között. Ez egy rendes kaja, általában sütőtök-gyümölcs vagy rizs-gyümölcs, és olyan 180-200g. Utána olyan 8-9 között még szopizik és alszik. A krumplit azóta nem próbáltuk újra, viszont beszereztem kölespépet azt lassan kipróbáljuk. Ja! és megfőztem egy csomó csirkemellet meg leturmixoltam és lefagyasztottam, szerintem hétvégén ezt is ki fogjuk próbálni. Hál'istennek a kaják semmiféle fennforgást nem okoztak, gond nélkül távozik ami megmaradt a gyerek alján. :D Ami fontos, hogy nagyon szeret enni, és nagyon szépen eszik kanállal. Mármint mi etetjük de alig kell letörölni az állát.
Alvás-kelés: reggel általában fél8 körül kelünk, majd 10 körül ez első alvás. Ez az 1 órától a 2-ig bezárólag bármilyen időtartamot felvehet. Majd általában a keléstől számított 3-3,5 óra múlva újabb alvás a délelőttihez hasonló intervallummal. Nappal szopin alszik el, bár már 2x előfordult hogy szopi után még ébren volt és elaludt a kiságyában a vízilovat szorongatva. Esténként ringatom vagy a hintában (ez ritka), éjjel továbbra is belealszik a szopiba. Éjjel végre újra csak kétszer kelünk, egyszer 2 körül egyszer meg 5-6 körül.
Sírás: továbbra is csak nagyon indokolt esetben ha tényleg valami baj van, vagy fáj valamije. Úgyhogy abszolút nincs okom panaszra :)

68. fejezet - a két testvér

Hál'istennek a kapcsolatuk egyre jobb! Gergő imádja Dogmát, Töki pedig csak egyszer nehezményezte, hogy ki akarták nyomni a szemét. Ezt is csak egy hangos visítással jelezte és azóta ha a szeme felé közelítenek a kis kezek akkor elővigyázatosan arrébb vonul. De a simik meg a lábpiszkálás, szőr ütögetés nagyon bejön mindkettőjüknek. Sőt, már lovagolt is Gergő Dogma hátán, persze apja közreműködésével :) Sokszor Dogma az aki odabújik Gergőhöz.

Szóval nem lett igaza a sok vészmadárnak meg feleslegesen aggódónak akik azzal riogattak hogy "jaj nem szabad egyedül hagyni vele Dogmát és jaj majd ha sír Gergő Töki jól megharapja" - ehhez csak annyit hogy Gergő nem sír (hál'istennek) és eddig amikor rábíztam Dogmára a legnagyobb baj egy arcon nyalás lett - "meg féltékeny lesz és bántani fogja stb." Fontos a nevelés, főleg Dogmánál, meg hogy milyen jámbor fajta (labrador és németjuhász keverék - a két legokosabb kutya ami csak lehet). A kezdetektől fogva nem tiltottuk Gergőtől, ahogy hazajöttünk rögtön megmutattuk neki, és persze az elején vigyázó szemeim felügyelete mellett de mindig odamehetett hozzá szaglászni. Most meg már együtt játszanak a földön. Arra leszek még kíváncsi hogy mi lesz ha Gergő elindul - kúszik, mászik, jár - mert akkor már nem tud majd olyan könnyen elmenekülni előle Dogma :D

Ez az összeállítás magért beszél:

67. fejezet - beindult végre a beszéd

Két napja be nem áll a szája! Nem panaszként írom, sőt! Igazából már azért aggódtam, mert szinte egyáltalán nem gagyogott. Nagy néha kiabált egyet, illetve egyszer fordult elő, hogy nem tetszése jeléül előadott egy hosszú dejdejdejdejdej-t. De megtört a jég, most egyfolytában gagyog. Bár még mindig nem egyértelműen megformált mássalhangzókkal, de az is meg lesz hamar. Mindenesetre az arcjátéka és hozzá már a kéz használata teljesen egyértelművé teszi hogy éppen mit is szeretne. Van hogy egész kis vékony egércincogó hangon adja elő, ilyenkor Péter persze rászól hogy "dörmögjél fiam!", de van hogy egész mély kisfiús hangon. Egyszerűen zabálnivaló!