157. fejezet - ez a mai nap egy csodanap!

Nem tudom mi történt Lujzival, de a mai nap nagyokat alakított!

Először is hajlandó volt egész éjjel az ágyában aludni, egészen reggel fél7-ig amikor is Gergő felkiabálta. Ez nagy csoda, mert általában 3kor, de legkésőbb 6 körül kikerül a hintába vagy a babakocsiba. Valamiért felébred, és nem hajlandó visszaaludni az ágyában, csak a fent említett eszközökben.

Majd délelőtt a habtapin játszottunk, mikor sajnos magát a folyamatot nem láttam, de egyszer csak ülve találtam. Na jó, félig hasalt a combján, de a lábai ülő pózban voltak és 1-2 perc után kiegyenesedett! Újra nem sikerült azóta felülnie, de ezerrel próbálkozik, négykézlábra áll és emelgeti fel az egyik lábát, illetve tolja ki a fenekét oldalra.

És a harmadik nagy dolog, hogy megtette első kúszó illetve mászó mozdulatait. A kúszás céltárgya a virágos papucsom volt :)

156. fejezet - gyereknap

Ez a gyereknap nem volt egyszerű! A hírek már napok óta arról szóltak hogy országszerte milyen sok gyereknapi rendezvény lesz. Mivel gyereknap május 29, így rá is készültünk, bepakoltuk a gyerekeket és még melléjük a fél házat amire szükség lehet ha esik, ha fúj, ha meleg van, ha éhes, ha szomjas, ha bepisil, ha bekakil, ha vizes lesz, és még sorolhatnám......, és elindultunk.

Szigetszentmiklóson írd és mond a nagy gyereknapon nem volt semmi! Nem mi voltunk az egyetlenek akik ezt csalódással fogadták, mert számtalan a "sárgaház" elé babakocsival érkező anyukát apukát láttunk. Mint végül egy kiírást találtam, a gyereknapi program egy nappal korábban! volt.

Neki indultunk így Csepelnek, hátha ott! De itt sem volt sehol semmi! Aki ezeket szervezi vagy felelős lenne hogy egy kisvárosban, mert akárhogy is Csepel egy város

a városban, egy önálló kis közösség Budapesten belül, annak igencsak nagy hiányosságai vannak. Ha volt is Csepelen valami, akkor az sem a gyerekek napján!

De ha már így felkerekedtünk, nem akartunk hazamenni, jobb híján benéztünk a helyi plázába. Szerencsére volt ott egy játszóház így Gergőkém kijátszhatta magát, volt csúszda, ugrálóvár, autók és ami a legfontosabb, gyerekek! így ő nagyon jól érezte magát. Majd jól megéhezve mivel más nem volt, beültünk a Mc Donald's-ba. Szerencsére nem lesz a gyerek kedvence :) Viszont a csúszdába felmászott, minden gyerek ment, így ő sem maradhatott ki. Nem tudta mire vállalkozik. Azt még láttam hogy a zárt csőben felért a tetejére, de utána már se nem láttam, se nem hallottam. Aggódtam hogy nekem is be kell másznom a csőbe, de kb. fél perc múlva megjelent ijedt arccal a csúszda alján. Drágám, nagyon megdicsértem, hogy ilyen ügyes volt, de nem akart még egyszer felmászni :)

Szóval gyereknap alkalmából csupa bűnös dolgot műveltünk, plázáztunk és gyorskaját ettünk.

155. fejezet - mozgás nem fejlődés

Lujzival is eljutottam oda hogy felhívtam a dévényes csajt, mivel 8,5 hónaposan még nem kúszik pláne nem mászik. De megnyugtatott, hogy ha forog minden irányba, meg négykézlábazik az ok, és hogy a hason hátrafelé tolás is kúszásnak számít így ne aggódjak. De ha júli elején még mindig semmi akkor hívjam és megnézi. Szóval ez van.... Nem aggódni.....

Na jó azért álmatlan éjszakáim nincsenek, vagyis vannak de nem emiatt, hanem mert felváltva kelnek a gyerekek összesen legalább 3-4x de van hogy többször. Én meg kezdek a tartalékaim végére érni.

154. fejezet - Gergő énekel

Épp altattam Szonját, mikor arra lettem figyelmes, hogy egy ideje már a boci-bocit vélem kintről hallani. Kimentem, Gergőke a TV mellett állt és énekelt. Nagyon izgultam hogy ne hagyja abba a kamera láttán. Muszáj volt felvennem, Lujzi aranyos volt mert megvárt minket bent az ágyon, nem balhézott hogy otthagytam.

153. fejezet - restancia

Úgy döntöttem nem várok tovább, muszáj legalább a már megírt bejegyzéseket közzé tennem, még akkor is ha nem időrendi sorrendben lesznek, mert ez így szégyen.... Szóval ha akad még aki olvas minket akkor tegyem meg majd, hogy időnként visszafelé is lapoz, mert persze a legfrissebbek vannak befejezve és a korábban megkezdettek majd szépen sorban jelennek meg, de időrendben nem előre fognak kerülni.

152. fejezet - Szonja

Ma Szonja névnap van. Fura de még mindig egy kicsit szokatlan ez a név, hiszen mi keveset használjuk. Inkább Lujzi, vagy ritkábban Szonyó. Szonja, csak ha valakinek, aki nem közeli ismerős vagy családtag, beszélek róla... Gergőke is Lujzinak hívja. Olyan édes ahogy a szó végére teszi a hangsúlyt, Lujzííííííííí :)

Épp egy megfázásból lábal ki, egy kicsit még köhög, de az orra egyre jobb. Most már tud aludni tőle, illetve mi is tudunk. Súlya: 9kg, hosszra nem tudom, de már van néhány 74-es felső ami feszül. Aktívan négykézlábazik, hintázik, de egyelőre se kúszó se mászó mozdulatokat nem tesz, hanem hátrafelé tolja magát a kezével, ha

elér oda ahova tervezte, akkor szépen megfordul. Így igazából bejárja az egész nappalit. Dogmát is imádja, ha csak meglátja nevet rá.

De persze a legjobb játszótárs Gergőke. Nagyon szeretik egymást. Gergő bármit csinál, Lujzi kacag rajta, még akkor is ha ő éppen hisztizik :) A legjobb játék, még mindig, mikor együtt ugrálnak. Lujzi az ugrálóban, Gergőke pedig vele szemben.

De a legjobb és legújabb játék, hogy Lujzi imád fejjel lefelé lógni, ha egyszer így fejre állítom, akkor utána már rendesen kiköveteli magának a többit. Ahogy fogom, ő ül vagy épp álla kezemben és egyszer csak elkezd a fejével meg az egész testével oldalra, C betűben dőlni, úgy hogy egyszerűen muszáj fejre állítani :D Egy tündér

A lényeget persze lefelejtettem, 8 hónaposan már 9 kiló!

151. fejezet - Gergőkém

Szégyen gyalázat milyen régóta nem írtam, bár mentségemre szóljon, hogy rengeteg bejegyzés van megkezdve, így vagy úgy félbehagyva, úgyhogy nincs veszve minden, idővel befejezem mind. :)

Tegnap éjjel Gergő felébredt mert átázott a pelusa meg minden ruha ami rajta volt, még a hálózsák is. Egy ideje kiszedtük már a középső rácsokat így ki tud jönni az ágyból ha akar. Arra ébredtem hogy ott áll az ágyunknál, egyik kezében a kicsi víziló a másikban meg a nagy, amit a szennyes kosár feldöntésével szerzett meg. Nem is hallottam, pedig nincs másfél méterre tőlem a kosár, ez is jelzi mennyire fáradt vagyok és ha 1-2 óra alváshoz jutok egyhuzamban akkor ágyút is lehetne sütögetni mellettem. Szóval hajnali 3 ide vagy oda, teljes átöltözés peluscsere, szerencsére legalább az ágyat nem kellett áthúzni. Mire végeztünk mindketten kellően éberek voltunk, így odaültem Gergő ágya mellé a földre és simogattam az arcát. Erre ő is elkezdte a karomat simogatni, és így ültünk, illetve én ültem ő meg feküdt ott kb. 5-10 percig egymást simogatva. Majd megzabáltam olyan édes volt.

150 fejezet - Gergő és Szonja együtt ugrál

136. fejezet - Szonyó 3 hónapos!

Három hónap. Egyik részről az örökkévalóság - hányás, hasfájás, rengeteg sírás, nem alvás, féltékenység, cumizavar, és ezerféle trükk ennek megoldására. A másik részről pedig hihetetlen, hogy ez is milyen gyorsan eltelt. Igen, most már ki merem jelenteni, hogy megoldottuk a cumizavart is. Persze a vége a tejmennyiség megcsappanása lett, így vettem tejserkentő teát meg napközben időnként fejek pluszban. Talán azt is mondhatom már hogy a hasfájás is kezd rendes mederbe terelődni, bár még mindig adagolom egész nap a Gripe Watert, de már nagyon nagyon ritka a sírás. Persze a szélcső továbbra is a reggeli szertartásunk része, de már sokszor csak ez az egy alkalom hogy használjuk.
És akkor néhány adat a kisasszonyról:
Hossz: 60cm (a doki szerint aki szerintem elmérte mert már sok 62es ruha igencsak feszül)
Súly: 5850g
Ha így halad, olyan lesz mint Gergőke volt, igencsak pufi :)
Egyébként borzasztóan érdeklődő, nyitott, sokszor rácsodálkozom, mert Gergő inkább az a csendes szemlélődő és nem nagyon izgatom magam semmin típus volt. Szonja rengeteget mosolyog, szerintem most kompenzál az első másfél-két hónap rengeteg sírásáért. Szegénykémre rá is fér. Emlékszem külön fel tűnt és meg is jegyeztem magamnak az első olyan napot, amikor egyáltalán nem sírt. Remélem most már egyre kevesebb lesz a sírós napok száma, mert egyelőre azt kell gondolnom, hogy korai életcéljának azt tűzte ki, hogy bepótolja Gergőke minikorában el nem sírt könnyeit. De így a végére inkább néhány igazán vidám kép és egy videó, mondhatjuk talán hogy ez az első közös játék Gergővel:

135. fejezet - Mikulás

Megjött a gyerekek Mikulása. Dogmának az 5., Gergőnek a második, és Szonjának pedig az első. Mindenki kapott valami apróságot, de az édességet igyekeztünk elkerülni. Előző mondatomat megcáfolva Gergőkének meghozta élete első túró rudiját, nagyon ízlett neki!! Illetve megjött egy kései névnapi ajándék is, a CSÚSZDA! Nagy nagy sikere volt!

134. fejezet - buli, képek

Gergő első névnapi bulija két részletben zajlott. Először az apai nagyszülők köszöntötték.

A második felvonás az család többi része volt. Borzasztóan élvezte, rengeteget játszottak a lányokkal, ki is maradt a délutáni alvás aminek következtében mikor elvonult a vendégsereg, ő teljesen leeresztett és hatalmas sírásba torkollt minden, nem is nyugodott le csak mikor már bent ült egy kád vízben.

133. fejezet - Pucor 21 hónapos

Ismét egy hogy repül az idő kezdetű bejegyzés :) De tényleg nagyon repül. Gergőke már 21 hónapos, pedig még csak most bújt ki! (na jó közben kibújt Szonyó is) :D
Itt egy rövid kis bemutató a tudományok nagy részéről:
pl: imád olvasni, vagyis inkább lapozni, imádja kapcsolgatni a lámpát, tologatni a babakocsit ha benne van Szonja ha nincs. A favorit az autó, és a testrészek mutogatása. Majd bemutatja azt is hogy hogy eteti meg Dogmát eszik felkiáltással.És a vége felé szépen elköszön, még kérni sem kell rá :)

132. fejezet - sztrájkot hirdettünk

Tegnap kétségbeesésemben már beszéltem egy lll szoptatási tanácsadóval, arra jutottunk hogy cumizavaros szegény Szonyó. Most meg lett vonva tőle minden ilyen, persze az elalvásnál volt is nagy üvöltés, szegénykém. Viszont éjjel jól ment a szopi, reggel megint üvöltött, de valahogy sikerült megnyugtatni és úgy átvertem szegénykémet így sikerült megint cicizni. Méghozzá úgy hogy a combomon feküdt keresztben rázogattam, közben bedugtam a kisujjamat a szájába, elkezdte szívni ezerrel, majd gyorsan kihúztam és betoltam cicit a helyére. Először persze nem ment de már másodjára igen és így jól tele ette magát, nagyon éhes volt már. Aztán délelőtt is sikerült így megszoptatni pedig nem is aludt közben!! Jaj nagyon reménykedem hogy vissza tudunk állni, a tanácsadó azt mondta hogy kitartás kell hozzá és hogy el tarthat azért néhány napig. De nagyon reménykedem, pláne hogy fejni abszolút nincs időm a két gyerek mellett. Tegnap másból sem állt a nap csak fejtem, majd megitattam vele, majd újrafejtem és mire megvolt már megint kérte......Mert fejni jóval kevesebbet tudok mint amit kiszívna vagy mai igazán elég lenne.

Eltelt 3 nap, még mindig szívunk de azért egy fokkal talán már jobb. Valaki kérdezte, nem, nem éheztetem a gyereket, sőt kicsit előbb is etetem mint megéhezik, mert ha már türelmetlen akkor tuti nem megy. A szoptatós tanácsadó mondott több tippet hogy próbáljam szoptatni. Éjjel félálomban jól megy szerencsére, ezzel nincs gond, éjjel kétszer szopik, nappal meg ha még elkapom mielőtt felébred igazán akkor megszoptatom. Ha már elkéstem, akkor a tanács az volt hogy a lefejt tejet fecskendőből a szájába úgy hogy közben szopja az én ujjamat és az ujjam mellett becsempészni a fecskendő végét a szájába. Mivel sajnos viszont fejni nincs időm, ha fecskendő akkor abban tápszer van sajnos. Ami továbbra is működik az, hogy bekapja a ujjamat, szopizza egy kicsit majd gyorsan kihúztam és a helyére be a cicit. Ez van hogy csak 4-5 próbálkozásra sikerül de azért többnyire beválik. Most délután meg a bociboci tarka végtelenített változatát énekeltem közben ment a hajszárító én függőlegesen rázogattam, majd lecsúsztattam annyira hogy szemben legyen a cicimmel és valahogy bevarázsoltam a szájába. Mire végeztünk majd leszakadt a hátam meg a karom, de elaludt....
Nem tudom meddig tart ez még és én meddig bírom, mikor fogok én is sztrájkot hirdetni....

131. fejezet - a nagytestvérek

A két nagytestvér nagy fiú közös tudománya :D

130.fejezet - 2 hónapos a kisasszony!

Igazából tegnap töltötte a 2 hónapot, a hajnal 6 körüli szopinál mondtam is neki hogy két hónapja ilyenkor már nagyon igyekezett kifelé, de mivel ma voltunk a két hónapos oltáson meg méreckedésen, mára halasztottam a bejegyzést.

Szonja: 5360g és 58,5cm. Bár szerintem hosszabb, mert az 56-os ruhák már nagyon nagyon nem jönnek rá. Le is mértük, és az itthoni mérés alapján, pedig a lábát ki sem nyújtottuk, 60cm. Megkaptuk az első oltást is, persze volt sírás de hamar megnyugodott. A doktornő megdicsérte, hogy milyen szépen tartja a fejét mikor felhúzta a kezénél fogva.


Gergő: 12,4kg és 88cm A súlya tuti ennyi mert majd megszakadok alatta. Ő is kapott oltást, a 18 hónaposat, kicsit megkésve. Egy kis sírás után Gergő is hamar megnyugodott, bár azért most itthon eléggé nyűgös, a cumit nem is adja oda :S

Még hátra van Szonjának a csípőszűrés de a héten már nem vállalom be, majd a jövő héten ha Péter vigyáz Gergőre, mi elmegyünk.

129. fejezet - Gergőkém beteg!

Életünkben először Gergőke beteg! ok persze egyszer már volt, még a műtét előtt, de akkor nem látszott hogy beteg lenne csak büdi volt a pisije mert baci volt benne, de minden egyéb rendben látszónak tűnt.
Most pedig lázasan ébredt a délutáni alvásból. Nagyon nyűgös volt, sírdogált én meg elég melegnek éreztem és megmértem a lázát. Rossz volt látni ahogy egyfolytában emelkedik, végül 38,2nél állt meg. Egyelőre... Egy kis mese nézés narancs ivás és összebújás után újra elaludt.....

Kissé megkésve, tegnap kapta meg a 18hós oltás, biztos ez okozhatta, vagy nem. Szegényt nagyon leverte a láz, feküdni nem akart de egyfolytában nyűgös volt, sírdogált, a cumit meg a vízilovat ki nem adta a szájából-kezéből. Éjszaka viszonylag jól aludt viszont lázas volt végig. Nem akartam adni lázcsillapítót, mert a lázzal dolgozik jól a szervezete a vírusok bacik ellen. Másnap is egész délelőtt csak szenvedtünk, nem volt jó még a sem, végül is adtunk neki Nurofent. A láz összesen 2,5 napig tartott, a legmagasabb 38,9 volt. A fennmaradó időt már gyógyszerrel vészeltük át, minden egyéb tünet nélkül, sőt még vendégségben is jártunk. Arra is gondoltam hogy hátha ez a rettegett 3 napos láz de elmúltával a kiütések nem jöttek. Végül nézettem egy pisit a dokival, hátha ne adj isten a vese a ludas de szerencsére az is rendben volt. 

128. fejezet - ismét szívás

Eddig ahányszor leírtam hogy végre javulnak az éjszakák illetve egyáltalán a pocak fájás, Szonyó mindig rám cáfolt! Persze most is. És amikor az ember azt hiszi ennél rosszabb már nem lehet hát persze arról is bebizonyosodik hogy dehogynem!

Hajnalban háromnegyed 5-kor ébredtünk, megint a hasa fájt, nem volt sírás, de nyögött, nyöszörgött úgyhogy az alvásnak lőttek. Aztán a szélcső segítségével jött minden, meg is könnyebbült tőle, nappal többször is aludt, de mivel Nem egy időben aludtak Gergővel így én nem tudtam betársulni. A nap előre haladtával viszont megint egyre nehezebb volt, általában du. 6-7 körül kezdődik, hogy már csak a kezemben van csak ott jó neki, abból is inkább az a verzió, mikor járkálok vele.EZ persze külön rossz, hiszen ilyenkor este igényel(ne) jobban Gergőke is, meg persze itt a vacsora a fürdetés pizsama majd altatás. Sajnos az utóbbi időben, pontosabban Szónyó óta szinte teljesen kimaradok ezekből :( Szóval indult megint a szenvedés, ami egy idő után éktelen sírásba ment át, úgy kb. este 10-11-től. Nagy nehezen sikerült megnyugtatni de elaludni nem tudott megint csak nyögött nyöszörgött, valami nyűg egyfolytában volt, én meg kezdtem a kiborulás szélére kerülni, majd át is billentem úgyhogy egy idő után versenyt sírtam a gyerekkel, és emlegettem mindenki fel és lemenőjét. Végül Péter megkegyelmezett és hajnali 4kor feljött, gondolom az éktelen lármánkra és leküldött aludni. Tudom szörnyű még a gondolat is, de lent simogattam az alvó Gergőke kezét és sírtam hogy én őt akarom.....
Hát az vesse rám az első követ aki 24 óra nem alvás után megmaradt volna úrinőnek meg mintaanyának. 

127. fejezet - az "Első" dolgok

Az első beszéd - az első játék - az első mosolyok egyike

126. fejezet - kaland az élet

Gergőke borzasztóan sokat fejlődött az elmúlt időszakban. Olyan furcsa látni hogy már nem kisbaba hanem egy igazi kisfiú :) Alig 4 hónapja voltunk nyaralni, akkor még négykézlábazott és olyan kicsi volt. Most meg már futni tanul és az egész gyerek megváltozott, csibész kisfiú lett, és nagyot nyúlt és egy sózsák lett, már 12 kiló! És elkezdett beszélni is. Na ó egy kicsit túlzok most de már mond néhány dolgot, sok mindent csak egyszer és többet nem is de vannak állandó szavak is amiket fixen használ: pl kösz, tessz(tessék), apa, autó, ott, ottisz (ott is) stb. És fegyvert szerel

És már egy csomó mindent egyedül eszik kanállal


Nem rég igazán belekóstoltam a kétgyerekes lét kalandjaiba. Az egyik nap, mikor egyedül voltunk itthon a gyerekekkel, ebéd után kimentünk kicsit a kertbe, pontosabban Gergő a kertbe én meg Szonyót felöltöztettem és kitettem a babakocsiba a teraszra. Mindeközben Gergő eltűnt a szemem elöl. Szólongattam de nem jött válasz. Mivel Szonja még nem aludt így kivettem a kocsiból és körbejártam a házat, mert Gergő gyakran rója a ház körül a köröket, de nem volt sehol. Közben kiabáltam is neki de még mindig semmi. Még egyszer körbe mentem illetve már futottam a kertet hátha pont elkerültük egymást, de semmi. Az adrenalin szintem már az egekben volt. Sajnos elöl még nincs kerítés így kizárásos alapon Gergő elindult valamerre. Az egyik irányban a mező van a másikban az utca vége egy forgalmasabb utcával. Arra indultam futva kezemben Szonjával, mert az a veszélyesebb terület. kb. 10 méter után már megláttam, hogy ott álldogál az utca végében és az autókat nézi, meg a kavicsokat dobálja. A szívem majd kiugrott. Odaértem hozzá megdorgáltam hogy egyedül nem szabad ide kijönni, és próbáltam rávenni hogy menjünk vissza mert közben majd leszakad a karom már a másik gyerektől, meg a ház is nyitva volt, és én sem voltam felöltözve rendesen. Persze nem akart így anyai erőmet bevetve megfogtam a kezét és elindultunk vissza. Szerencsére jött a lábán persze hatalmas ordítás visítás közepette. Rászóltam, egy kicsit visszább vett, de azért nem hagyta abba. A ház előtt a kertbe még bejutottunk majd fogta magát és hanyatt vágódott, megtöröltem az orrát és ott hagytam, muszáj volt letennem Szonyót mert már ő is nyűglődött. Kb. két perc múlva hallottam hogy közeledik az ordítás, megindult a fiatalúr befelé. Gyorsan lekaptam róla a ruhát és elvittem aludni. Valami isteni szerencse folytán Szonja egészen az altatás végéig csendben volt a kocsiban, pedig nem aludt.

A másik kalandunk a DM - bank körutunk volt. Gondoltam meg tudjuk járni 3an, nem gondoltam volna hogy ez is ilyen kalandos lesz. A kocsival extra közel tudtam parkolni, kb. 20 méterre a bolttól, mégis már az odajutás sem volt egyszerű. Mivel nincs testvérkocsink így Szonyó volt a kocsiban Gergőm meg jött a lábán, illetve ment amerre látott csak arra nem amerre én szerettem volna. Nagy nehezen bejutottunk a DM-be akkor az ajtón rohangált ki én meg utána hogy visszahozzam, nagy nehezen bent maradt, akkor azt néztem merre jár mit vesz le hányszor esik el, a fele dolgot elfelejtettem megvenni, majd még be a bankba, pénzt tettem be, de ott is ezt a kb. 5 perces műveletet 4x szakítottam meg mert rohantam a gyerek után, közben Szonyi is felébredt persze a kocsit a pénztárhoz nem tudtam felvinni mert 4 nagy lépcső volt, így rohangáltam a kocsihoz is cumit visszatenni a szájába, majd Gergő után aki meglógott a bankból. Kb. 10 évet öregedtem ezalatt a fél óra alatt..... Asszem legközelebb kétszer is meggondolom....

125. fejezet - a szokásos gondok

Továbbra is napirenden a pocak probléma. Beszereztünk egy szélcsövet, mióta tudom hogy kell használni sokat javult a helyzet, ez és a Gripe Water na meg az, hogy napi 1 kávét iszom csak tejjel egész tűrhető. Persze azért most is vannak sírogatós pocakfájós percek-fél órák, de már többször elaludt magától a kanapén vagy a járókában ami azt jelzi hogy épp nem fájt a pocak és minden OK volt.
A szájpenész szerencsére 3 nap alatt eltűnt, és a koszmó sem hatalmasodott el rajtunk. A lábujjai még mindig elég csúnyák, remélem hamar áttörnek a körmök. Többször aludt kint napközben a teraszon, volt hogy 4 órát is egyben, nem vagyok én ehhez hozzászokva :) de maradjon is így!

Egyébként gyönyörűen tartja magát, egész magasra kiemeli a fejét. Nem szeretem az összehasonlítást, de Gergőke ezt jóval később tudta csak, emlékszem hogy a két hónapos vizsgálaton a dokinő ránk is szólt hogy jaj nem jó ez így tornáztassam mert hanyatt fekvésből felhúzásnál lógatja a fejét. Ja igen és imád fürdeni!