151. fejezet - Gergőkém

Szégyen gyalázat milyen régóta nem írtam, bár mentségemre szóljon, hogy rengeteg bejegyzés van megkezdve, így vagy úgy félbehagyva, úgyhogy nincs veszve minden, idővel befejezem mind. :)

Tegnap éjjel Gergő felébredt mert átázott a pelusa meg minden ruha ami rajta volt, még a hálózsák is. Egy ideje kiszedtük már a középső rácsokat így ki tud jönni az ágyból ha akar. Arra ébredtem hogy ott áll az ágyunknál, egyik kezében a kicsi víziló a másikban meg a nagy, amit a szennyes kosár feldöntésével szerzett meg. Nem is hallottam, pedig nincs másfél méterre tőlem a kosár, ez is jelzi mennyire fáradt vagyok és ha 1-2 óra alváshoz jutok egyhuzamban akkor ágyút is lehetne sütögetni mellettem. Szóval hajnali 3 ide vagy oda, teljes átöltözés peluscsere, szerencsére legalább az ágyat nem kellett áthúzni. Mire végeztünk mindketten kellően éberek voltunk, így odaültem Gergő ágya mellé a földre és simogattam az arcát. Erre ő is elkezdte a karomat simogatni, és így ültünk, illetve én ültem ő meg feküdt ott kb. 5-10 percig egymást simogatva. Majd megzabáltam olyan édes volt.