Bunyó Macival

Szépen feküdtem a járókában, ahogy minden nap. Nézelődtem. Néztem a lógó játékokat, illetve néztem a fát a sok-sok mozgó levelével. Aztán egyszer csak ott termett. A semmiből előugrott és rám vetette magát. Még szerencse hogy nem vagyok egy törékeny alkat így ellen tudtam állni a támadásnak. Ahogy rám ugrott én oldalra fordultam, elkaptam a grabancát, még jó hogy nagy a szőre így volt mibe kapaszkodnom. Pörögtünk jobbra majd balra. Megpróbáltam magam alá gyűrni, de nem ment mert még nem tanultam meg átfordulni. :( Aztán minden erőmet latba vetve kinyomtam hogy lerúgjam jó messzire, de visszaesett rám így tovább kellett küzdenem. Közben közénk került a pelusom is tovább nehezítve a dolgomat. Elkaptam a pofáját, a lábammal pedig megpróbáltam a nindzsás átkulcsoló mozdulatot bevetni hogy végre lekerüljön rólam, de túl rövid még hozzá a lábam. :(

Végül anya mentett meg, leszedte rólam pedig biztos legyőztem volna, bevetettem az éles rikkantásos fegyveremet is.

Nem baj, jön ő még az én járókámba!