78. fejezet - ma Gergő nap van

Ma van kukacka első névnapja! Mivel azonban ez hétköznapra esik így már a hétvégén meg lett köszöntve. Sőt a tesómék már egy hete hétvégén megköszöntötték. Viszont olyan is akadt aki egyáltalán nem de ezt betudjuk annak hogy az elsőt még nem nagyon szokták tudni.

Az egyébként sem kicsi játékkupac a következőkkel gyarapodott:

• Ritáéktól: 100db-os faépítőkocka aminek egyelőre csak a felét bontottuk ki
• a félegyházi nagyszülőktől az első szál rózsa - egy klassz szőrős kabát-kardigán, az első angol nyelvű könyv, és egy fa golyós játék

• Tőlünk pedig egy laptopot: töredelmesen bevallom némi önzésből, mert az enyémen már tönkretette a space billentyűt.

Remélem nem hagytam ki senkit és semmit!

77. fejezet - a nők

Azt kell mondjam bomlanak utánam a nők! Persze az élen anyával, de hát neki ez a dolga! Én vagyok az ő szeme fénye, egyszerűen imád! De itt vannak pl. a nagymamik. Ők mindketten oda vannak meg vissza, íme a bizonyíték:























Na jó a nagypapi is bár ő fiú:

Aztán el kell büszkélkednem életem első hódításával is. Laura annyira oda volt értem, hogy rögtön rám is vetette magát. Amin persze én megijedtem és elsírtam magam. De őt ez sem rettentette el, sőt! Még meg is hintáztatott! :D


A következő hódításom Flóra és Lili, de Bálint is csípi a búrámat! :)


Na de lehet nekem ellenállni????

76. fejezet - számvetés az esések terén

Sajnos a mozgásfejlődés előrehaladtával az esések, ütések száma felszaporodott. Mondjuk nem volt nehéz a eddig egyet (mikor kiborítottam a hordozóból szegénykémet) felülmúlni, viszont elég nehezen viseljük őket, Gergő is meg én is. Az első esés a forgás megtanulásának következtében a franciaágyról volt Péter könyveire és Dogma fekhelyére, így az ijedtségen kívül más következménye nem lett, még sírás is csak addig míg fel nem emeltem az uraságot. A második a kanapéról, mellőlem. Azóta is lelkiismeret furdalásom van ha csak eszembe jut, hiszen ott ültem mellette, mégis leesett, ráadásul a kőre, oldaláról tovább fordulva és hanyatt érkezve. Jó nagyot szólt a feje, de a síráson kívül (megjegyzem mindketten sírtunk) itt sem lett semmi baj, még kék folt vagy pukli sem. Aztán ismét az ágy jött. A franciaágyon szokott napközben aludni, az ajtó résnyire nyitva, hogy halljam ha felébred. Nem szokott sírni, hanem elkezd beszélni. Sajnos most nem beszélt, sutyiban felébredt és "elindult" egyedül. Ott volt a szék is az ágy mellett, de persze ő épp a szék mellett esett le a parkettára. Nagyon nagyot szólt, és nagyon nagyon sírt. Ez most igazi fájós sírás volt, mert teljesen másként sírt mind eddig bármikor. Meg is ijedtem, mert úgy kapkodta közben a levegőt, és nem folyamatos sírás volt hanem közben nyöszörgős. Pont mentünk babamasszázsra amit a védőnő tart, így meg is nézettem vele, de azt mondta ne aggódjak minden ok, figyeljem hogy nem lesz-e aluszékony. Nem lett. Azóta ha az ágyon alszik el körbebástyázom takarókkal, hogy ne tudjon a szélére kúszni, vagy ha már elég mélyen alszik átcsempészem a saját ágyába.
Hál'istennek több esés (eddig) nem volt bár ez is rengetegnek tűnik..... Viszont meglett az első kék folt is. A lépcsőn ültünk, Gergő az ölemben és nyúlkált mindenért én tartottam. De mint kiderült nem a legjobban, mert ahogy előrehajolt éppen elért a másik lépcsőfokig amit lefejelt a szemöldökével. Szegénykém megint ezzel a fájdalmas sírással sírt, bár nem olyan hosszan. Viszont alig egy órára rá már bekékült neki. Kicsi bogaram! Megint olyan lelkiismeret furdalásom volt! Milyen anyja vagyok én hogy ennyire nem tudok rá vigyázni??

75. fejezet - lett egy kukackám

Kicsi Gergőből kukacka lett. Végre, sokadik nekifutásra most már elkezdett kúszni. Mindent így csinált eddig, egyszer megcsinálta aztán volt hogy két hétig sem volt hajlandó újra, gondolván egyszer megvolt, minek erőlködjön. Persze azért nem viszi túlzásba még most sem, csak néhány játék van, amiért megéri neki ezt a fáradtságot felvállalnia. Pl a laptop ami ugye nem is játék, illetve a villogó flakon. Na jó még a vízilóért is hajlandó, de a többiért csak akkor ha még nagyon friss és kipihent, egyébként továbbra is maradt a "jajanyasegítsszegénypicibabavagyok" kiabálás. Viszont amikor kúszik pont úgy mozog mint egy igazi kukac. Meg kell zabálni, ahogy feltolja a fenekét, majd a karjával előre húzza magát. :D

Az üldögélés viszont most már profi módon megy, tegnap teszteltem, és már nem dől el, szépen egyensúlyoz. Előrehajol meg oldalra is ha onnan kell épp valami és a háta is hozzáerősödött, most már végig szép egyenes háttal ül. De továbbra is a tapsolás a favorit. Képes alig felébredve félálomban már azonnal tapsolni, illetve amikor nem akar aludni, mert szerinte még nincs itt az ideje, akkor is legelőször tapsolni kezd hogy mutassa ő bizony még nem álmos - bár féig már csukva van a szeme - és milyen szuper dolgokra képes, csak ne akarjam még lefektetni.

74. fejezet - mindenféle tudományok

A tudományok tárháza szinte napról napra bővül. Persze a gyerek anyja meg állandóan dicsekszik vele, dehát mi anyák már csak ilyenek vagyunk. Gergő kérésre bármikor bármennyi pacsit hajlandó adni, sőt olyankor is ha nem is kérjük :) Porszívózni is szeret, ha én takarítok akkor ő előszeretettel nézi amint ide-oda tologatom a porszívót és ha odaadom neki akkor ő is lelkesen tologatja illetve a gégecső rejtelmeivel ismerkedik. Erre mondta az apja, hogy na ezt biztos nem tőle örökölte :)


A legújabb tudomány a tapsitapsi. Erre borzasztóan büszke vagyok! Most már rendesen csattan is ahogy ütögeti a kezeit. Voltunk hétfőn ringatón, ahol az ölemben ült én pedig előtte tapsoltam, majd megfogtam a kezeit hogy tapsoljunk. Miután elengedtem magától tapsolt tovább, bár az ütemet nem tartotta de ez senkit nem érdekelt :D Azóta ahol csak éri gyakorolja, pelenkázón, habtapin, sőt, alig ébred fel és máris tapsikol.















Dogmával is egyre jobban megy a játék Egyre jobban élvezik egymás társaságát, és úgy tűnik Dogma is kezdi elfelejteni a legutóbbi szemkinyomósdit.



Feltétlenül meg kell említsem, hogy most volt Dogma szülinapja. Október 26-án lett 4 éves. Meg is ünnepeltük egy fél grillcsirkével, rajta egy "szál" mécsessel. A nagy izgalomban és örömében kb 4 perc alatt benyomta a félcsirkét, majd még 4 perc elteltével annak rendje módja szerint kis is hányta a a felét. Majd mire észbe kaptunk visszaetet annak is a felét így a végeredmény, hogy a kutyagyerek megette a félcsirke háromnegyedét.
Itt még csak készül az falásra:


És végre hagytam a legjobbat. Bár a kúszás is még csak a pocakján körbe körbe megy, de kitalálta hogy fel akar állni, és ha csak módja nyílik akkor befeszíti a lábát és akár a kezemben kinyomja magát álló helyzetbe, vagy a legújabb hogy nem akar a vödörben leülni, csak ha már berogyik a lába indulhat a fürdés :D

73. fejezet - műtét előtt és után

Tegnap voltunk kontrollon. A hivatalos eredmény, hogy a gyerek a műtétből felépült, minden rendben. A sebe "gyönyörű". Valóban szép, már amennyire egy ekkora seb szép lehet. A hasi UH-n ugyan láttak egy cisztát a vese azon részén ahol vágva és varrva lett, de a doki azt mondta hogy ez normális és fel fog magától szívódni. Még egy újabb kontrollra sem hívott miatta vissza. Szóval a műtétből gyógyultnak lettünk nyilvánítva. Ami még hátravan, az a visszafolyás miatti vizsgálat, hogy az rendeződött-e. Elvileg magától rendbejön egy éves koráig. Úgy legyen.

Most már megszoktam, de a műtét után még hetekig olyan furcsa volt, hogy már nincs miért izgulni, nincs min aggódni, mit várni. Igazából eddigi közös utunkat Gergővel úgy is számíthatnánk hogy műtét előtti és műtét utáni időszámítás. A műtét előtt mindent ahhoz igazítottam vagy mértem. Mindig úgy gondolkodtam, hogy csak legyünk túl a műtéten és akkor majd meglesz ez vagy az, vagy elmegyünk ide vagy oda. Vagy majd akkor jönnek látogatóba illetve még előtte jöjjenek mert utána ki tudja mikor leszünk megint fogadóképesek. Aztán egyszer csak túl lettünk rajta, Gergő pikk-pakk felépült és hirtelen lett egy üresség bennem. Először nem is tudtam hogy mi az hiszen olyan régóta izgulunk már, már pocakos korában is csak emiatt aggódtunk hétről hétre, és most meg hirtelen vége. Nagyon fura volt megszokni. Végre élhetjük az átlag babák gondtalan napjait.

72. fejezet - Görgőke újabb produkciója

Kicsi drágám legújabb produkciója íme:


Kétség nem fért hozzá, hogy ezt fogja először megtanulni, lévén lustácska fiúcska. A kúszás is csak segítséggel megy, egyébről pedig ne is beszéljünk. De így már nem mehetett tovább, már nagyon utált csak feküdni, ezért az energiáit egyéb (pl. kúszás) helyett az ülés megtanulásába ölte. Már hosszú hetek óta üldögélt valamelyikünk ölében többnyire az asztalra támaszkodva:


Majd ahogy ügyesedett, bár szigorúan csak rövid ideig, üldögélt háttámasszal is:

	Majd apa ölében gyakorolt tovább

Majd már egyedül is próbálkozott, de még szoros felügyelet mellett

És valljuk be még most is vigyázni kell rá, mert nem hajlandó támaszkodni és egy idő után elborul, de nagyon tetszik neki hogy már nem csak fekvő perspektívából szemléli a világot. Bár bevallom jobban örülnék ha törekedne a haladásra is, leginkább kúszás formájában de ő sajnos másként gondolja. Akkor hajlandó a kúszást próbálgatni, ha van valami puha cucc, leginkább plüss, amire rá tudj támasztani a fejét. Ekkor feltolja a popóját, ekkor két lehetőség van, vagy elborul az oldalára, vagy ha ügyes, akkor megemeli a fejét és előre csúszik kb 5-10 centit. Bár ma már kétszer le tudtam tenni négykézláb és nem vágta azonnal hasra magát.
Ez is valami :D