76. fejezet - számvetés az esések terén

Sajnos a mozgásfejlődés előrehaladtával az esések, ütések száma felszaporodott. Mondjuk nem volt nehéz a eddig egyet (mikor kiborítottam a hordozóból szegénykémet) felülmúlni, viszont elég nehezen viseljük őket, Gergő is meg én is. Az első esés a forgás megtanulásának következtében a franciaágyról volt Péter könyveire és Dogma fekhelyére, így az ijedtségen kívül más következménye nem lett, még sírás is csak addig míg fel nem emeltem az uraságot. A második a kanapéról, mellőlem. Azóta is lelkiismeret furdalásom van ha csak eszembe jut, hiszen ott ültem mellette, mégis leesett, ráadásul a kőre, oldaláról tovább fordulva és hanyatt érkezve. Jó nagyot szólt a feje, de a síráson kívül (megjegyzem mindketten sírtunk) itt sem lett semmi baj, még kék folt vagy pukli sem. Aztán ismét az ágy jött. A franciaágyon szokott napközben aludni, az ajtó résnyire nyitva, hogy halljam ha felébred. Nem szokott sírni, hanem elkezd beszélni. Sajnos most nem beszélt, sutyiban felébredt és "elindult" egyedül. Ott volt a szék is az ágy mellett, de persze ő épp a szék mellett esett le a parkettára. Nagyon nagyot szólt, és nagyon nagyon sírt. Ez most igazi fájós sírás volt, mert teljesen másként sírt mind eddig bármikor. Meg is ijedtem, mert úgy kapkodta közben a levegőt, és nem folyamatos sírás volt hanem közben nyöszörgős. Pont mentünk babamasszázsra amit a védőnő tart, így meg is nézettem vele, de azt mondta ne aggódjak minden ok, figyeljem hogy nem lesz-e aluszékony. Nem lett. Azóta ha az ágyon alszik el körbebástyázom takarókkal, hogy ne tudjon a szélére kúszni, vagy ha már elég mélyen alszik átcsempészem a saját ágyába.
Hál'istennek több esés (eddig) nem volt bár ez is rengetegnek tűnik..... Viszont meglett az első kék folt is. A lépcsőn ültünk, Gergő az ölemben és nyúlkált mindenért én tartottam. De mint kiderült nem a legjobban, mert ahogy előrehajolt éppen elért a másik lépcsőfokig amit lefejelt a szemöldökével. Szegénykém megint ezzel a fájdalmas sírással sírt, bár nem olyan hosszan. Viszont alig egy órára rá már bekékült neki. Kicsi bogaram! Megint olyan lelkiismeret furdalásom volt! Milyen anyja vagyok én hogy ennyire nem tudok rá vigyázni??