122. fejezet - pocak probléma és egyebek

Az ember lánya, vagyis én, mivel már második babája van, hajlamos azt hinni hogy mindent tud, pláne hogy az első gyereke egy tünemény, soha semmi probléma nem volt vele, és mindig minden simán ment. Hát Szonyó a második hétre feladta a leckét, ugyanis fáj a pocakja és mellé elég bukós is. Szereti jól tele enni magát, persze a végére tele teszi a pelust is. Normál esetben ilyenkor átpelenkázom, vagyis pelenkáznám, mert eddig minden ilyen kísérlet vége hatalmas sugárban történő, orrán száján át folyó hányás lett. Ha meg hagyom a kakiban a fenekén lesznek, vagyis már vannak piros hólyagok. Persze a hányás után újra éhes és még többet eszik, aminek következtében a hasa is még jobban fáj és beindul a végeláthatatlan mókuskerék: bukás-evés-hasfájás-újabb evés vagyis legalábbis a cici szájban tartása, közben nyögés és persze sírás. Van hogy nappal is de legtöbbször olyan este 7-8-tól megy a szenvedés, hajnalig. A mélypont tegnap előtt este volt. Már nem tudom mikor kezdtük, és szerencsére azt sem hogy mikor lett vége mert nem volt a fenti szobában óra, ugyanis éjfél körül már ott kötöttünk ki, nem akartam hogy a sírás felébressze Gergőkét is. Az biztos, hogy bármit csináltam nem használt, a végén az éjszaka folyamán többször is együtt sírtam Szonyóval. Aztán valamikor elaludtunk és fél 10ig húztuk a lóbőrt, bár hulla fáradt vagyok azóta is.
De! ezután a katartikus éjszaka után, csak utána néztem ennek a hasfájás dolognak és csupa használható dolgot találtam. Azóta vagyis kerek másfél napja csend van!! Az Infacolt adagolom minden kaja lőtt, hasmaszi, és lábtorna van ha szenved, Péter karján hasalva ringatás, a szopi két részletben történik jó nagy büfizéssel megszakítva, meggymagpárna eddig is volt. És ami még nagyon fontos, hogy Gergő is kezd magához térni! két napja nem volt hiszti, max egy kis nyűglődés, de nem dobta el magát egyszer sem!! Odamegy Szonjához és megsimogatja, meg végig mutogatjuk, hogy hol van Szonja feje, pocakja, talpija. Reméljük szépen minden így marad sőt, csak még jobb lesz. (de ne legyünk telhetetlenek!!)

Adatok:
Gergő: 12,1kg, nem tudom hány centi, de most kezdünk belenőni a 86-os cuccokba, láb: 22-23. Fogak: sok! 16 tuti, de lehet hogy több is, nem enged be hogy megszámoljam.
Szavak: Báppó (lámpa) Apa (persze nem mindig a célszemélyt találja meg vele), akko(r), ott, badi, és sok állathang utánzása, a legújabb a szamár IÁ, kaka és mutatja is hogy a fenekén a pelusban van, bábá (pápá) és hozzá integet. Ja! és a legfontosabb, hogy felismeri az O-betűt mindenhol és rögtön mondja is hogy o meg az N-re hogy ne, az I-t és az R-et még csak tanuljuk. Ez annak tudható be, hogy ha bekapcsolom a DVD-t akkor megjelenik az Orion felirat, és mivel a gyerek nagy oroszlán fun, a vízilovak után persze így mindig mondtam neki hogy ez az oroszlán betű. Azóta gyakoroljuk a többit is :) És imád telefonálni, mindig fogja valamelyik mobilt, oda teszi a füléhez és monda vékony hangon hogy háó (haló) majd elkezd bele folyékonyan halandzsázni :D
És a tegnapi új tudomány, hogy kapaszkodás nélkül állva lelép a lépcsőről, hatalmas sikongatás és tapsikolás kíséretében.

Szonja: 3870g, nem tudom hány cm, fogak nulla, ruhaméret 56-os

121. fejezet - telnek a napok itthon

Szonja már másfél hetes, nagyon megy az idő, bár a másik részről meg nagyon lassan. A napok szinte összefolynak, éjjeli alvás még eléggé bizonytalan és kérdéses, én egyre hullább vagyok.

Sajnos Gergőke annak ellenére hogy kedvesen fogadta Szonját és továbbra is megsimogatja meg ilyenek, eléggé megborult mióta hazajöttünk a kórházból. Ő, aki sosem hisztizett és mindig jól eljátszott egyedül is, most mindenen azonnal kiborul és elveti magát!! Ehhez még párosul Szonyó hasfájása, van hogy órákig nem tudom letenni, így nem tudok Gergővel sem igazán foglalkozni. Szóval egyelőre nehéz, egyedül nem is menne. Eddig két délután voltam a két gyerekkel egyedül amíg Péter ügyeket intézett, az egyik kimenetele 2 nagy mese egymás utáni megnézése volt, hogy lekössem Gergőt, a másiknak pedig a következő: egyik kezemben Szonja sírt, a másikban Gergő sírt én meg térdeltem velük a szőnyegen és középen sírtam.

A fürdetést viszont nagyon szereti a kisasszony, mindig nézeget, élvezi a meleg vizet.

120. fejezet - képek a kórházból és itthonról

A szülés délutánja

Együtt Gergőkével

A fél szemem már a világon!
Álom édes álom
Végre itthon
Anyával

Apával
Gergővel

119. fejezet - szüléstörténet

Hajnali fél5kor arra ébredtem hogy szúr egyet oldalt a hasam, gondoltam nem jól fekszem, átfordultam az oldalamra. Erre a mozdulatra bizony megrepedt a burok és egy kis víz kifolyt, először azt hittem pisi :D De ahogy felálltam nagyobb mennyiség jött úh. tudtam, hogy a magzatvíz, szülünk, nincs mese.
Kicsit el is voltam keseredve, mert ugyanígy, magzatburok repedéssel indult Gergő szülése is, féltem, hogy megint ugyanúgy alakulnak majd a dolgok. Felébresztettem Pétert, rendbe tettem magam és visszafeküdtünk. Persze aludni már nem sikerült, és 3/45kor meg is érkezett az első fájás. Ami azt illeti elég erős volt. Vártunk kb. 4-5 fájást, mind 8 percre jött viszont ahogy telt az idő egyre erősebbek és hosszabbak lettek. Mondtam Péternek hogy ha az megnyugtatja, hívja fel a szüleit hogy mi van és induljanak el lassan, de szerintem még bőven van idő.
Aha, hát nem :) 6körül kimentem megint wc-re és ez begyorsította a folyamatokat, innentől már 5-6 percenként jöttek a fájások. Anno Gergővel hosszú-hosszú órák teltek el mire idáig eljutottunk. Kb. 7-re értek ide Péter szülei. Még készülődtünk, meg öltöztünk, de elég mókás volt, egyszer épp az ajtónál ért az egyik fájás, ott térdeltem négykézláb, fejem Péter lábának támasztva így nem tudott após bejönni. Muszáj volt végül indulni, én is éreztem hogy ez már nagyon sűrű. Gergőke még aludt de nem tudtam megpuszilni mert olyan mélyre nem tudtam behajolni a kiságyba :(
Itt épp két fájás közt vigyorogva

Persze befelé menet dugó volt, én hátul feküdtem és próbáltam túllenni a fájásokon, Péter pedig rallizott, többnyire a szembejövő sávban haladtunk. Végül 8 után értünk a kórházba, a lépcsőn felfelé jött megint egy fájás, mindenki örömére ott térdelve lendültünk azon is túl.
Majd a szülészetre negyedkor érkeztünk, ott sokat nem tököltek velünk, gyors átöltözés és mentünk is az alternatív szobába. Ekkor 3 ujjnyi volt a méhszáj.

Majd bementem a kádba, Péter engedte a meleg vizet a derekamra, meg minden fájásnál nyomta a keresztcsontomat. Bár az a minden fájás az csak 3 volt mert ekkor már nyomnom kellett, de azért arra még volt időm közben, hogy átfusson a fejemen, hogy ez annyira fáj kéne valami fájdalomcsillapítás, de persze nem. Zsuzsa a szülésznő mondta hogy dőljek hátra had vizsgáljon meg. Na ez életem egyik legnehezebb feladata volt. Egyszerűen annyira természetellenesnek és kivitelezhetetlennek éreztem azt hogy négykézláb előrehajlásból én dőljek a hátamra. Itt egy kicsit pánikoltam is, de Zsuzsa elég határozottan szólt hogy muszáj megnézze tényleg a baba jön-e. És valóban már ott volt a feje Szonjának. Ki kellett szállnom a kádból, mert ilyen rövid idő alatt csak kevés víz lett benne, nem érkezhetett ide a baba.
Épp fájás közti szünet volt, Péter segített kiszállni de mire az ágyhoz értem megint jött egy fájás. A kezdeti pozíció volt megint jó, az ágy előtt térdelve, azon támaszkodva. Igazából innentől még kb 3 perc volt az egész, annyira gyorsan történt minden. Szóltak a dokinak, ő is jött gyorsan, ő hallgatta a szívhangot, míg a szülésznő gátvédelmet csinált illetve engem irányított, hogy hogy nyomjak illetve ne nyomjak nehogy sérülés legyen, meg hogy fújjam ki a levegőt. Nagyon nehéz volt úgy csinálni ahogy mondta, igazából elsőre nem is ment. Kicsit meg is emelte a hangját de szükség is volt rá, hogy odafigyeljek arra amit mond.
Emlékszem épp egy lélegzetvételnyi szünet volt, mikor szólongatott én meg csukot szemmel voltam és mondtam neki hogy attól hogy csukva van a szemem még hallok :D
A következő fájásnál már igyekeztem úgy kilélegezni ahogy kell és valóban könnyebb volt az egész. Éreztem hogy jön baba feje, feszít, de ahogy elmúlt a fájás visszacsúszott. Nagyon fura volt. Aztán a következő fájásnál megint jött a feje és azzal a lendülettel kicsúszott az egész teste is. Nem is akartam elhinni, hogy ott van a földön a lábam közt. Úgy szóltak hogy vegyem fel :) Se vágás se sérülés nem lett. Aztán már a hasamon volt végig, megvártuk míg már nem lüktet a köldökzsinór, kb. 20 perc fél óra és Péter elvágta. Közben meglett a méhlepény is. Volt egy kis izgulás, hogy nehogy megint vérezzek, mint Gergővel, de minden ok volt. Megnéztük mindketten bár Péter először nem akarta, de véletlen meglátta így már mindegy volt.


Annyira más volt minden mint Gergőkével, össze sem lehet hasonlítani. A doki is azt mondta hogy ez milyen szép szülés volt, volt lendülete, ritmusa de nem is tudja, csak szép volt. Az biztos, hogy egy fantasztikus, nagyon pozitív élmény lett, bár azért le kell szögezzem, hogy ez is k....ra fájt. :D

Ezúton is köszönöm Dr Raft Miklósnak és Fantha Zsuzsának hogy végig kísértek és segédkeztek abban, hogy ez ilyen élmény legyen, és bebizonyították, hogy így is lehet szülni!

118. fejezet - Megszületett Szonja baba

2010. 09.09. 8.45kor természetes úton megszületett Csáki-Böjthe Szonja. 3140g és 55cm. Nagyon gyorsan jött és egy kis tünemény.