153. fejezet - restancia

Úgy döntöttem nem várok tovább, muszáj legalább a már megírt bejegyzéseket közzé tennem, még akkor is ha nem időrendi sorrendben lesznek, mert ez így szégyen.... Szóval ha akad még aki olvas minket akkor tegyem meg majd, hogy időnként visszafelé is lapoz, mert persze a legfrissebbek vannak befejezve és a korábban megkezdettek majd szépen sorban jelennek meg, de időrendben nem előre fognak kerülni.

152. fejezet - Szonja

Ma Szonja névnap van. Fura de még mindig egy kicsit szokatlan ez a név, hiszen mi keveset használjuk. Inkább Lujzi, vagy ritkábban Szonyó. Szonja, csak ha valakinek, aki nem közeli ismerős vagy családtag, beszélek róla... Gergőke is Lujzinak hívja. Olyan édes ahogy a szó végére teszi a hangsúlyt, Lujzííííííííí :)

Épp egy megfázásból lábal ki, egy kicsit még köhög, de az orra egyre jobb. Most már tud aludni tőle, illetve mi is tudunk. Súlya: 9kg, hosszra nem tudom, de már van néhány 74-es felső ami feszül. Aktívan négykézlábazik, hintázik, de egyelőre se kúszó se mászó mozdulatokat nem tesz, hanem hátrafelé tolja magát a kezével, ha

elér oda ahova tervezte, akkor szépen megfordul. Így igazából bejárja az egész nappalit. Dogmát is imádja, ha csak meglátja nevet rá.

De persze a legjobb játszótárs Gergőke. Nagyon szeretik egymást. Gergő bármit csinál, Lujzi kacag rajta, még akkor is ha ő éppen hisztizik :) A legjobb játék, még mindig, mikor együtt ugrálnak. Lujzi az ugrálóban, Gergőke pedig vele szemben.

De a legjobb és legújabb játék, hogy Lujzi imád fejjel lefelé lógni, ha egyszer így fejre állítom, akkor utána már rendesen kiköveteli magának a többit. Ahogy fogom, ő ül vagy épp álla kezemben és egyszer csak elkezd a fejével meg az egész testével oldalra, C betűben dőlni, úgy hogy egyszerűen muszáj fejre állítani :D Egy tündér

A lényeget persze lefelejtettem, 8 hónaposan már 9 kiló!

151. fejezet - Gergőkém

Szégyen gyalázat milyen régóta nem írtam, bár mentségemre szóljon, hogy rengeteg bejegyzés van megkezdve, így vagy úgy félbehagyva, úgyhogy nincs veszve minden, idővel befejezem mind. :)

Tegnap éjjel Gergő felébredt mert átázott a pelusa meg minden ruha ami rajta volt, még a hálózsák is. Egy ideje kiszedtük már a középső rácsokat így ki tud jönni az ágyból ha akar. Arra ébredtem hogy ott áll az ágyunknál, egyik kezében a kicsi víziló a másikban meg a nagy, amit a szennyes kosár feldöntésével szerzett meg. Nem is hallottam, pedig nincs másfél méterre tőlem a kosár, ez is jelzi mennyire fáradt vagyok és ha 1-2 óra alváshoz jutok egyhuzamban akkor ágyút is lehetne sütögetni mellettem. Szóval hajnali 3 ide vagy oda, teljes átöltözés peluscsere, szerencsére legalább az ágyat nem kellett áthúzni. Mire végeztünk mindketten kellően éberek voltunk, így odaültem Gergő ágya mellé a földre és simogattam az arcát. Erre ő is elkezdte a karomat simogatni, és így ültünk, illetve én ültem ő meg feküdt ott kb. 5-10 percig egymást simogatva. Majd megzabáltam olyan édes volt.

150 fejezet - Gergő és Szonja együtt ugrál

136. fejezet - Szonyó 3 hónapos!

Három hónap. Egyik részről az örökkévalóság - hányás, hasfájás, rengeteg sírás, nem alvás, féltékenység, cumizavar, és ezerféle trükk ennek megoldására. A másik részről pedig hihetetlen, hogy ez is milyen gyorsan eltelt. Igen, most már ki merem jelenteni, hogy megoldottuk a cumizavart is. Persze a vége a tejmennyiség megcsappanása lett, így vettem tejserkentő teát meg napközben időnként fejek pluszban. Talán azt is mondhatom már hogy a hasfájás is kezd rendes mederbe terelődni, bár még mindig adagolom egész nap a Gripe Watert, de már nagyon nagyon ritka a sírás. Persze a szélcső továbbra is a reggeli szertartásunk része, de már sokszor csak ez az egy alkalom hogy használjuk.
És akkor néhány adat a kisasszonyról:
Hossz: 60cm (a doki szerint aki szerintem elmérte mert már sok 62es ruha igencsak feszül)
Súly: 5850g
Ha így halad, olyan lesz mint Gergőke volt, igencsak pufi :)
Egyébként borzasztóan érdeklődő, nyitott, sokszor rácsodálkozom, mert Gergő inkább az a csendes szemlélődő és nem nagyon izgatom magam semmin típus volt. Szonja rengeteget mosolyog, szerintem most kompenzál az első másfél-két hónap rengeteg sírásáért. Szegénykémre rá is fér. Emlékszem külön fel tűnt és meg is jegyeztem magamnak az első olyan napot, amikor egyáltalán nem sírt. Remélem most már egyre kevesebb lesz a sírós napok száma, mert egyelőre azt kell gondolnom, hogy korai életcéljának azt tűzte ki, hogy bepótolja Gergőke minikorában el nem sírt könnyeit. De így a végére inkább néhány igazán vidám kép és egy videó, mondhatjuk talán hogy ez az első közös játék Gergővel:

135. fejezet - Mikulás

Megjött a gyerekek Mikulása. Dogmának az 5., Gergőnek a második, és Szonjának pedig az első. Mindenki kapott valami apróságot, de az édességet igyekeztünk elkerülni. Előző mondatomat megcáfolva Gergőkének meghozta élete első túró rudiját, nagyon ízlett neki!! Illetve megjött egy kései névnapi ajándék is, a CSÚSZDA! Nagy nagy sikere volt!

134. fejezet - buli, képek

Gergő első névnapi bulija két részletben zajlott. Először az apai nagyszülők köszöntötték.

A második felvonás az család többi része volt. Borzasztóan élvezte, rengeteget játszottak a lányokkal, ki is maradt a délutáni alvás aminek következtében mikor elvonult a vendégsereg, ő teljesen leeresztett és hatalmas sírásba torkollt minden, nem is nyugodott le csak mikor már bent ült egy kád vízben.